A Stockholmi Egyezmény
A Stockholmi Egyezmény a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokat (Persistent Organic Pollutants, POPs) szabályozza. Az Egyezményt az ENSZ részes felei az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja (UNEP) keretében fogadták el 2001-ben. Az Egyezmény 2004-ben lépett hatályba.
1962-ben az amerikai biológus, Rachel Carson Néma tavasz című könyvében közreadott egy listát a második világháború óta mesterségesen előállított növényvédőszerek masszív használatával összefüggő kockázatokról. Könyvében megkérdőjelezte 12, szerves klórvegyületeket tartalmazó növényvédőszer („piszkos 12”) használatát, különös tekintettel a diklórdifenil-triklóretán, másnéven DDT használatára, melyet 1874-ben szintetizáltak először, abban az időszakban, amikor a szerves kémia fejlődése beindult. A svájci kémikus, Paul Müller 1939-ben fedezte fel a DDT rovarölő hatását, akit 1948-ban orvosi Nobel díjjal tüntettek ki, ugyanis a DDT-t egészségvédelmi céllal, maláriaszúnyog irtására is alkalmazták. A II. világháború után a DDT-t „csodaszerként” tartották számon, nagy mennyiségben használták a mezőgazdaságban, elsősorban gyapotültetvényeken.
1. kép DDT
A DDT egy olyan szerves szennyező anyag, amely felhalmozódik a zsírszövetekben (különösen a mellékvesében, herékben, pajzsmirigyben), ezáltal káros hatással van a reprodukciós szervekre és az idegrendszerre is, valamint bizonyítottan rákkeltő hatású. DDT jelenlétét mutatták ki a talajban és a folyókban ugyanúgy, mint az állati és emberi szervezetben. Először a madárpopulációkra gyakorolt káros hatásait igazolták (tojások héjának elvékonyodása). A könyv azért kapta a Néma tavasz címet, mert akkoriban az énekesmadarak szinte teljesen eltűntek több amerikai régióból. Carson könyve megjelenésekor nagy port kavart; a vegyipar elkezdte támadni, és nagy összegeket fordított arra, hogy meggyőzze az embereket a növényvédő szerek veszélytelenségéről, és az amerikai mezőgazdasági fejlődésben betöltött fontos szerepükről. Végül, 1972-ben betiltották a DDT használatát az Egyesült Államokban, valamint számos más országban. Még mindig használják ugyanakkor Indiában és több afrikai országban, elsősorban a malária elleni küzdelem jegyében. A DDT története kétarcú, ugyanis a malária elleni küzdelemben számos ember életét mentette meg, ugyanakkor – a felhasználás szabályozásának, korlátozásának hiányában – súlyos környezeti és egészségügyi kockázatokat jelent.
A könyvben szereplő „kezdeti” 12 POP („piszkos 12”): aldrin, klórdán, DDT, dieldrin, endrin, heptaklór, hexaklór-benzol, mirex, toxafén, poliklórozott bifenilek, poliklórozott dibenzo-dioxinok és poliklórozott dibenzo-furánok. A POP-ok köre a kutatási eredmények fényében folyamatosan bővül, és a Stockholmi Egyezmény szabályozása alá kerül.
Az Egyezményben szereplő POP-ok mérgező tulajdonságokkal rendelkeznek, a környezetben nehezen bomlanak le, ennek következtében biológiailag felhalmozódnak (bioakkumuláció), és levegő, víz útján, vándorló fajok által, országhatárokat átlépve terjednek. Ebből adódóan kibocsátásuk helyétől távol is lerakódnak, ahol a szárazföldi és vízi ökoszisztémákban felhalmozódnak (biomagnifikáció) és a tápláléklánc útján mind az állatokban, mind az emberekben egészségügyi problémákat okoznak. Mivel számos POP anyag a sarkvidékeken és azok közelében lerakódva még lassabban bomlik, és az állatok testzsírjában koncentrálódik, az ilyen területeken élő őslakosok (pl. inuitok), hagyományos táplálkozásuk következtében különösen sérülékenynek tekinthetők. A különböző POP anyagok eltérő egészségügyi problémákat okoznak, legjellemzőbb a rákkeltő (karcinogén), a génkárosító (genotoxikus), meddőségi problémákat vagy születési rendellenességeket okozó, továbbá a hormonrendszert megzavaró hatás.
Az Egyezmény általános célkitűzése, hogy a POP-ok gyártásának, forgalomba hozatalának és felhasználásának gátat szabjon, ez által csökkentse az emberi egészségre és környezetre gyakorolt veszélyes hatásokat. Az Egyezmény kiemeli annak fontosságát, hogy azok a gyártók, amelyek ilyen POP anyagokat állítanak elő, vállaljanak gyártói felelősséget a termékeik által okozott káros hatásokért, és tájékoztassák a felhasználókat ezeknek a vegyi anyagoknak a veszélyes tulajdonságairól.
Az Egyezmény az egyes mellékleteiben sorolja fel a kezdeti 12 mellett azt a számos új anyagot és anyagcsoportot, amelyeknél a cél a végleges betiltás (A. melléklet), a gyártás és forgalmazás korlátozása (B. melléklet), illetve a nem kívánatos kibocsátás csökkentése (C. melléklet). A Stockholmi Egyezmény A. mellékletében szereplő szándékosan előállított vegyianyagok (pl. aldrin, dieldrin, klórdán, hexabróm-ciklododekán, poliklórozott-bofenilek) gyártása és felhasználása – néhány általános, illetve speciális kivétel mellett – tilos. A B. mellékletnek megfelelően szigorú korlátozás alá esik a DDT nevű peszticid gyártása és felhasználása, valamint a perfluorooktán-szulfonsav és sói, perfluorooktán-szulfonil-fluorid. Végül a C. melléklet tartalmazza azokat a POP-okat, amelyek képződése és kibocsátása nem szándékos, valamilyen ipari eljárás során melléktermékként keletkezik, pl. poliklórozott dibenzo-dioxinok, poliklórozott-dibenzo-furánok.
Rövid áttekintés a perfluorozott vegyi anyagokról:
Az Egyezmény döntéshozó szerve a Részes Felek Konferenciája (Conference Of Parties, COP). Ez a szerv kétévente ülésezik. Új POP anyag felvételére vonatkozó javaslatot a Szerves Szennyezőanyagokat Felülvizsgáló Bizottság (POPs Review Committee, POPRC), a tudományos koordinációért felelős szervhez nyújthatják be a Felek. A javasolt POP anyag valamelyik mellékletbe történő felvételéről pedig a Részes Felek Konferenciája dönt.
A Részes Felek Konferenciájának szinte minden ülésén felvételre kerül egy vagy több anyag az Egyezmény valamelyik mellékletébe. A különböző részes felei rendszeresen nyújtanak be új anyagok felvételére vonatkozó javaslatot. Ahogy egyre több, a különböző iparágak által felhasznált, előállított, vagy éppen nem szándékoltan kibocsátott anyag kerül mind a tudományos, mind a lakossági és politikai érdeklődés középpontjába, úgy nő az esély az Egyezmény segítségével az általuk jelentett kockázatok kiküszöbölésére.
Az Európai Unió és tagállamai részes felei az Egyezménynek, amelynek rendelkezéseit a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról szóló, a 850/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet átdolgozó 2019/1021/EU „POP-rendelet” ültette át az uniós jogba. Az Egyezményt Magyarországon a 2008. évi V. törvény hirdette ki.
A POP anyagok lehetnek:
-
növényvédő és rovarirtó szerek (pl. DDT, aldrin)
A hírhedt DDT az egész világon megtalálható. Egy olyan környezetben tartósan megmaradó vegyület, amelynél a permetezett anyag 50%-a a használat után 10-15 évvel is jelen van a talajban. Európában döntően a kolorádóbogár ellen vetették be, hazánk pedig a világon elsőként, 1968-ban tiltotta be gyártását. Az 1970-es években számos országban betiltották, továbbra is kimutatható azonban élelmiszerekből. Különös aggodalomra ad okot, hogy a DDT – bár csökkenő mértékben, de – a mai napig az anyatejből is kimutatható.
A további probléma a DDT-vel kapcsolatban az, hogy egyetlen, a DDT-vel összemérhető hatékonyságú rovarirtó szert sem sikerült még azóta kifejleszteni a malária elleni védekezésben. Szakértők a lokális, felületeken alkalmazott használatot javasolják permetezés helyett, ez a gyakorlat azonban még nem tekinthető általánosnak.
-
ipari anyagok (pl. poliklórozott bifenilek, azaz PCB-k; hexabróm-ciklododekán, avagy HBCDD)
A hexabróm-ciklododekánt, vagy HBCDD-t (magyar fordításokban gyakran HBCD-t) polisztirol szigetelőanyagok adalékaként égéskésleltetőként alkalmazzák (de kisebb mértékben textilipari, ill. elektronikai és elektromos cikkek előállításához is felhasználják). Bár a humán egészségügyi hatásai nem teljes mértékben tisztázottak (károsíthatja az ideg- és hormonális rendszert, és fejlődési rendellenességeket okozhat), a vízi élőlényekre kifejtett mérgező hatását igazolták a kutatók.
A poliklórozott-bifenilek (PCB-k) felhasználása igen sokrétű (transzformátorokban és kondenzátorokban, festékekben, műanyagokban, stb. hőátadó folyadékként vagy adalékanyagként). A több száz PCB közül a jelenlegi ismeretek alapján 13 a dioxinhoz (ld. később) hasonló mérgező hatással bír. A PCB állatokra mérgező: nagyobb koncentrációban elpusztítja pl. a halakat, kisebb mennyiségben szaporodási nehézségeket okoz, egyes emlősállatoknál immunrendszert érintő károsodásokat figyeltek meg a kutatók. A PCB-k humán egészségügyi hatásaira Japánban és Taiwanban figyeltek fel először 1968-ban és 1979-ben, amikor tömegek betegedtek meg PCB-szennyezett rizsolaj (a rizskorpából kinyert olaj) fogyasztását követően, ez pedig köröm és nyálkahártya elszíneződést, hányást, stb. okozott. A született gyermekek elmaradtak a fejlődésben, illetve viselkedési problémákkal küzdöttek. Hasonló tünetekkel járt gyermekeknél a Michigan-tóból származó szennyezett halak fogyasztása, a rövid-távú memória funkcióvesztésével. A PCB-k az immunrendszert is károsítják és lehetséges rákkeltőkként tartják őket számon.
-
gyártási eljárások során nem szándékoltan keletkező anyagok (pl. poliklórozott dibenzo-dioxinok)
A poliklórozott dibenzo-dioxinok, PCDD-k (75-féle) elégtelen égés, vagy növényvédő szerek és egyéb klórozott anyagok előállítása során melléktermékként, tehát nem szándékoltan keletkeznek. Legnagyobb kibocsátó források a hulladékégetők és a gépjárművek. Az emberekre nézve (szennyezett állati eredetű táplálékok fogyasztása útján) komoly egészségügyi kockázatot jelentenek, immunológiai és enzimatikus rendellenességeket, bőrelváltozásokat (klóraknét és Seveso-aknét) okoznak, továbbá potenciális rákkeltőkként tartják őket számon. Állatokban születési rendellenességeket, halvaszületést, halaknál pusztulást okoz.
1976-ban az észak-olaszországi Seveso városában egy vegyi üzemben hatalmas mennyiségűnek számító, két kilogramm dioxin került a levegőbe, aminek következtében több száz ember sérült meg súlyosan vagy könnyebben. A szennyezés következtében az újszülött gyermekek körében nőtt a fejlődési rendellenességek aránya, és emelkedett a koraszülések, vetélések száma is. A vegyi anyaggal szennyezett állatokat annak érdekében, hogy a szennyezést ne vigyék tovább a táplálékláncban, le kellett mészárolni. Az eset nyomán, 1982-ben Seveso irányelvnek nevezték el az ipari biztonsági intézkedéseket foganatosító uniós jogszabályt.
A Rotterdami Egyezmény
A Minamata Egyezmény
A levegőt szennyező anyagokkal kapcsolatos nemzetközi egyezmények
Az Európai Unió vegyianyag-vonatkozású tevékenysége hazai kitekintéssel
REACH
A CLP rendelet
Higany Stratégia és Higany rendelet
A POP rendelet
A RoHS rendelet
A PIC rendelet
A Mosószer rendelet
Termésnövelő anyagok
Növényvédő szerek
Biocidok