A levegőt szennyező anyagokkal kapcsolatos nemzetközi egyezmények
Bár a légköri szennyezőanyagokkal kiemelten a Levegőtisztaság-védelem c. fejezet foglalkozik, a legfontosabb nemzetközi szabályozásokról pár mondatban itt is érdemes említést tenni, mivel a levegőszennyezés a WHO adatai alapján évente 7 millió ember életét követeli.
A nagy távolságra jutó, országhatáron átterjedő légszennyezésről szóló Genfi Egyezmény (CLRTAP, Convention on Long-Range Transboundary Air Pollution) volt az első, környezetvédelmi célokat megfogalmazó környezetvédelmi egyezmény, amely napjainkban is megtartotta vezető szerepét a levegőtisztaság-védelem területén. Az Egyezménynek is köszönhetően Európában és Észak-Amerikában jelentősen csökkent a kén-dioxid és egyéb légszennyező anyagok kibocsátása. Az Egyezményt az elmúlt évtizedekben számos más anyagra és területre is kiterjesztették. Jelenleg az Egyezményhez fűzött 8 Jegyzőkönyv tartalmazza az előírt intézkedéseket és a különböző kibocsátás-csökkentési célokat. A vegyi anyagokhoz ezek közül az Aarhusi POP Jegyzőkönyv, az Aarhusi Nehézfém Jegyzőkönyv és a savasodás, az eutrofizáció és a talajközeli ózon csökkentéséről szóló Göteborgi Jegyzőkönyv, valamint a végrehajtott intézkedések hatásainak megfigyelésére létrehozott EMEP Jegyzőkönyv köthető.
Az Aarhusi POP Jegyzőkönyvet 1998-ban, a dániai Aarhusban írták alá a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagok (Persistent Organic Pollutants, POPs) légköri kibocsátásának csökkentéséről. A Jegyzőkönyv egyes anyagok, termékek gyártását és felhasználását betiltja, míg más anyagok felhasználását korlátozza. A POP-ok által okozott problémákat elsőként az Aarhusi Jegyzőkönyv volt hivatott kezelni, majd ezt követte és szélesítette ki a Stockholmi Egyezmény (ld. fentebb).
Az ugyancsak 1998-ban elfogadott Aarhusi Nehézfém Jegyzőkönyv célja a nehézfémek légköri emissziójának korlátozása, a kadmium, az ólom és a higany ipari forrásokból, technológiai folyamatokból, hulladékok égetéséből és a közlekedésből származó kibocsátásának csökkentése.
Az 1999-es, a savasodás, az eutrofizáció és a talajközeli ózon csökkentéséről szóló Göteborgi Jegyzőkönyv komplex módon próbálja kezelni a hagyományos légszennyező gázok (kén-dioxid és nitrogén-oxidok) mellett a másodlagos, illetve egyéb szennyezők (ammónia, illékony szerves szennyezők, finomrészecskék) által okozott környezeti károsodásokat, kibocsátási határértékek és az elérhető legjobb technikák (Best Available Techniques, BATs) megállapításával. A légköri kén-dioxid és nitrogén-oxidok nagyrészt olyan antropogén forrásból származnak, mint a fosszilis üzemanyagok elégetése, közlekedés, kőolaj-finomítás, vagy földgáz-feldolgozás. A savas esők néhány évtizeddel ezelőtt komoly problémákat okoztak, mivel az antropogén eredetű jelentős légköri kén-dioxid oxigénnel és vízzel reagálva salétromsavvá és kénsavvá alakul, amik savas esőként érik a talajt. Az ipari kibocsátások vonatkozásában a füstgáz kéntelenítése és a tüzelőanyag-váltás nagy eredményeket hozott e téren.
A légköri ammónia-koncentrációért elsősorban a trágyázás (mű- és szerves trágyák), valamint az állattartás tehető felelőssé.
A kisméretű aeroszol részecskék szintén a fosszilis energiahordozók ipari és lakossági égetéséből, illetve közlekedésből származnak.
Az illékony szerves vegyületek nevükből eredően könnyen a légkörbe kerülnek – ezek folyadékokból vagy szilárd anyagokból kibocsátott gázok. Koncentrációjuk beltérben sokszor magasabb lehet, mint kültérben. A peszticidektől kezdve az oldószereken, festékeken, fertőtlenítő szereken át az irodai felszerelésekig sok mindenben megtalálhatók.
A talajközeli ózon keletkezése valójában a nitrogén-monoxid (NO) kibocsátásához köthető. A közlekedési eredetű nitrogén-monoxidból a légkörben nitrogén-dioxid jön létre (NO2) kémiai reakciók során. A nitrogén-dioxid aztán a nap sugárzásának hatására elbomlik nitrogén-monoxiddá (NO) és atomos oxigénné (O). Ez az atomos oxigén végül a légköri oxigén (O2) molekulákkal egyesül ózonná (O3).
A „levegőszennyező anyagok nagy távolságra való eljutásának megfigyelésére és értékelésére szolgáló európai együttműködési program”, az ún. EMEP (European Monitoring and Evaluation Programme) jegyzőkönyv formájában került létrehozásra 1984-ben. A program keretében Európa területén mintegy 100 mérőállomásból álló rendszert alakítottak ki, amelyben egységes módszer szerint mérik a légszennyező anyagok (kén-dioxid, nitrogén-dioxid, ózon, ammónia, szén-dioxid, salétromsav gőz, nehézfémek, PM stb.) koncentrációját és ülepedését, valamint a csapadékvíz kémiai összetételét.
Az ózonréteget károsító anyagok szabályozásának alapjait évtizedekkel ezelőtt fektették le a világ kormányai. Az 1985-ben elfogadott Bécsi Egyezmény eredeti célja az ózonréteg védelme, mivel addigra megállapítást nyert, hogy bizonyos fluorozott-klórozott szénhidrogéneknek és halonoknak a jelenlegi mértékben folytatódó kibocsátása komoly károkat okozhat az ózonrétegben. Ezeket elsősorban hűtőszekrényekben és aeroszolos szóróflakonokban alkalmazták. A Bécsi Egyezményt egészíti ki a Montreali Jegyzőkönyv az ózonréteget lebontó anyagokról, amelyet 1987-ben fogadtak el. A Jegyzőkönyv célja, hogy szabályozza az ózonréteget lebontó anyagok globális összkibocsátását, végső célul kitűzve az ilyen anyagok teljes kivezetését, figyelembe véve a műszaki és gazdasági megfontolásokat, valamint szem előtt tartva a fejlődő országok fejlődési igényeit. A Montreáli Jegyzőkönyvet tartják a világ legeredményesebb környezetvédelmi megállapodásának, hiszen a Jegyzőkönyv intézkedései nyomán sikerült megfékezni az ózonkoncentráció csökkenését, így az előrejelzések szerint 2050 és 2070 között helyreáll és továbbra is biztosítja az UV sugárzás elleni védelmet az ózonréteg.
A Bécsi Egyezményt Magyarországon az 1987. évi 12. törvényerejű rendelet, a Jegyzőkönyvet az ózonréteget lebontó anyagokról szóló, Montreálban 1987. szeptember 16-án aláírt jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 35/1990. (II. 28.) MT rendelet hirdette ki.
Az Európai Unió vegyianyag-vonatkozású tevékenysége hazai kitekintéssel
REACH
A CLP rendelet
Higany Stratégia és Higany rendelet
A POP rendelet
A RoHS rendelet
A PIC rendelet
A Mosószer rendelet
Termésnövelő anyagok
Növényvédő szerek
Biocidok