Bevezetés
A fenntartható fogyasztás és termelés (sustainable consumption and production, SCP) fogalma nem sokkal az 1987-es Brundtland-jelentést követően már 1994-ben, egy ebben a témában Norvégia által rendezett tanácskozáson is megfogalmazódott: Úgy használjuk a szolgáltatásokat és termékeket, hogy azok az alapvető szükségleteket kielégítsék, egyúttal jobb életminőséget biztosítsanak, miközben a természeti erőforrások kiaknázása és a veszélyes anyagok felhasználása, valamint a hulladék- és szennyezőanyag-kibocsátás minimálisra csökkenjen.
1. ábra: A 17 fenntartható fejlődési cél egyike
A fenti fogalom a fenntartható fejlődés egyik alappilléreként épült be a Johannesburgi Végrehajtási Tervbe is, amelyet a 2002-es ENSZ Johannesburgi Csúcstalálkozó fogadott el (World Summit on Sustainable Development, WSSD, vagy „Rió+10”).
A Johannesburgi Terv a regionális és nemzeti fenntartható fejlődés és fogyasztás előmozdítása érdekében, regionális és nemzeti szinten egy 10 éves keretprogram kidolgozását sürgette. Mindennek eredményességét azonban meghatározza a különböző szereplők, országok elköteleződése, a szervezetek, szektorok és régiók együttműködési képessége.
Az ENSZ Fenntartható Fogyasztás és Termelés 10 éves keretprogramja
Tíz évvel a Johannesburgi Csúcstalálkozót követően, a 2012-ben megtartott Fenntartható Fejlődési ENSZ Konferencián (Rió+20) az állam- és kormányfők egyetértésre jutottak abban, hogy a hosszú távú fenntartható fejlődés eléréséhez elengedhetetlen, hogy alapvetően megváltoztassuk a fogyasztási szokásainkat és az alkalmazott termelési módokat. Erre tekintettel elfogadták a Johannesburgi Terv által szorgalmazott Fenntartható Fogyasztás és Termelés 10 éves Keretprogramját, amelyet a „Jövő, amit akarunk” című záródokumentumban is rögzítettek.
A „Világunk átalakítása: Fenntartható Fejlődési Keretrendszer 2030” címmel 2015-ben elfogadták a tárgyalási folyamat záródokumentumát. Az új globális Fenntartható Fejlődési Keretrendszer a kiegyensúlyozott társadalmi fejlődésre, a tartós gazdasági növekedésre és a környezetvédelmi pillérekre építve mind a fejlett, mind pedig fejlődő országokra kiterjed. Középpontjában 17 Fenntartható fejlődési Cél (Sustainable Development Goals, SDGs) áll, valamint ezeken belül további 169 alcél.
2. ábra: Fenntartható fejlődési célok
A fenntartható fogyasztás és termelés jelentőségét mutatja, hogy a célok között önálló, 12. célként jelenik meg a felelős (fenntartható) fogyasztás és termelés.
A 10 éves keretprogramban a fenntartható fogyasztásra és termelésre vonatkozó szakpolitikákat és kezdeményezéseket az érintett szereplők, érdekcsoportok együttműködésével dolgozzák ki, valósítják meg, fejlesztik és terjesztik. A Keretprogram végrehajtására alakult meg a One Planet Network, azaz az országok, szervezetek, érdekcsoportok és szakértők együttműködési hálózata, amelynek honlapján már több mint 2000 projektet regisztráltak.
A projektek hat tematikus alprogramra épülnek:
- fenntartható közbeszerzés;
- a fogyasztók tájékoztatása;
- fenntartható turizmus;
- fenntartható életmód és oktatás/nevelés;
- fenntartható épületek és építkezés;
- fenntartható élelmiszer-rendszerek.
Magyarország két nemzetközi projektben vett részt fenntartható élelmiszer-fogyasztás (Food-Wise Community) és fenntartható energia-felhasználás (Citizens 4 Energy Transition) témákban.
Fenntartható termelés és fogyasztás az Európai Unióban
Az Európai Zöld Megállapodás és a fenntarthatóság összefüggései
Önkéntes minősítő rendszerek (ökocímke, EMAS)
A fenntartható fogyasztás ösztönzése