Fenntartható termelés és fogyasztás az Európai Unióban

A fenntarthatóságra való törekvés az Európai Unió egyik legfontosabb célja. A termelők és a fogyasztók számára a rendelkezésre álló természeti erőforrások fogyása jelenti világszerte a legnagyobb kihívást. A fenntartható termelés és fogyasztás célja biztosítani a társadalom – a jelen és a jövő generációk – jóllétét, mindeközben a természet által megszabott keretek között tartani az erőforrások felhasználását és a szennyezések kibocsátását.

A fenntartható fogyasztás szervesen összefügg a termeléssel és az elosztással, a termékek és szolgáltatások használatával, illetve feleslegessé válásával: a fenntartható fogyasztás alapvető feltétele ugyanis, hogy a termékek teljes életciklusát figyelembe vegyük, újragondoljuk. A termékek, szolgáltatások nyersanyagainak előteremtése, tartalma, gyártási technológiája, az ahhoz használt energia, a szállítás, a csomagolás és ezernyi további tényező mind-mind hatással van a természeti környezetre és az emberekre is.

A termelési eljárások és a környezetgazdálkodási rendszerek hatékonyságának javítása számottevően mérsékelheti a környezetszennyezést, a hulladékképződést, a víz és más természeti erőforrások felhasználását. Ez a vállalkozásoknál előnyös lehet, elsősorban a működési költségek csökkentése és a nyersanyagfüggőség miatt. A környezettudatos tervezés és az ökoinnováció ugyanis mérsékelheti a termelési folyamatok káros környezeti hatásait, javíthatja a termékek általános környezeti teljesítményét, és növelheti a jobb termelési technológiák iránti keresletet.

Az EU mindezen kihívások kezelése érdekében, – a gyors éghajlatváltozás, az energia és erőforrás iránti kereslet fokozódásának időszakában – a fenntartható termelést és fogyasztást célzó szakpolitikák egész sorát vezette be: például fenntartható fogyasztásról és termelésről szóló cselekvési terv; az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve; ökocímkézés és az energiafogyasztás címkézése; környezettudatos terméktervezés; környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer; zöld közbeszerzés; öko-innovációs cselekvési terv. E szakpolitikák teljes életciklusuk során javítják a termékek környezeti teljesítményét, ösztönzik a jobb termékek és termelési technológiák iránti keresletet, és segítik a fogyasztókat abban, hogy a megfelelő információk alapján válasszanak.

A fenntartható fogyasztásról és termelésről szóló cselekvési terv

2008 júliusában az Európai Bizottság egy intézkedés- és javaslatcsomagot terjesztett elő a fenntartható fogyasztás és termelés elősegítésére, továbbá a fenntartható iparpolitikára (SIP) vonatkozóan. Ebben célul tűzte ki a termékek környezeti teljesítményének teljes életciklusra kiterjedő javítását, a fogyasztói tudatosság növelését, a fenntartható áruk és termelési technológiák iránti igény ösztönzését, valamint az uniós iparon belüli innováció támogatását. E javaslatok olyan létező uniós politikákat vesznek alapul és egészítenek ki, mint az integrált termékpolitika (IPP), amely hivatalosan elsőként vezeti be az életciklus-szemléletet (Life Cycle Thinking, LCT). Célja ezzel az áruk és a szolgáltatások életciklusának minden fázisára olyan lehetséges fejlesztések kidolgozása, amelyek a környezeti hatásokat és az erőforrásfelhasználást is egyaránt csökkentik. A fenntartható fogyasztásról és termelésről szóló cselekvési tervben szerepel a környezetbarát tervezésről szóló irányelv kiterjesztése, az ökocímkéről szóló rendelet felülvizsgálata, továbbá kezdeményezések a zöld közbeszerzésről szóló jogszabály, a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer, az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve és az ökoinnovációs cselekvési tervvel kapcsolatosan.

Az Európa 2020 stratégiában található erőforrás-hatékonyságra vonatkozó kiemelt kezdeményezéseket a 2011-ben indított erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve alapozta meg. Az ütemterv magában foglalta az erőforrás-termelékenység növelésének, és a gazdasági növekedés erőforrás-felhasználástól, valamint annak környezeti következményeitől való leválasztásának módjait.

Az uniós ökocímkéről szóló 66/2010/EK rendelet felülvizsgálata 2008-ban zajlott, célja pedig az önkéntes ökocímke-rendszer alkalmazásának ösztönzése volt. Az Európai Bizottság 2017. június 30-án mutatta be az eljárás eredményeit, amely szerint a rendelet releváns, nagyjából koherens és uniós hozzáadott értéket biztosít, ugyanakkor csak részben tekinthető eredményesnek. Ennek oka, hogy a rendelet ugyan lehetővé teszi a címkét viselő termékek esetében a jobb környezeti teljesítményt, de némely esetekben a kritériumok nem megfelelőek, ráadásul a költségek is magasak lehetnek.

A környezettudatos tervezésről szóló irányelv a termékek műszaki fejlesztését hivatott biztosítani. Az Európai Bizottság komitológiai eljárás során elfogadta az energiafelhasználó termékekről szóló irányelv végrehajtási intézkedéseit, a 2009. évi felülvizsgálata kiterjesztette az irányelv hatályát az energiafelhasználó termékektől eltérő, energiával kapcsolatos többi termékre.

A cselekvési terv további területein bekövetkezett változásokról a későbbiekben esik szó.

A zöld közbeszerzés (GPP)

A zöld közbeszerzés (a továbbiakban: Green Public Procurement - GPP) során az ajánlatkérő a beszerzési folyamat több szakaszában is figyelembe veheti a környezetvédelem szempontjait. A környezetre lehető legkisebb hatást gyakorló megoldások keresésével és előnyben részesítésével (a teljes életciklusra kiterjedően) ösztönzi a környezetbarát technológiák elterjedését és a környezetbarát termékek előállítását.

A GPP önkéntesen alkalmazott eszköz, amely támogatja a közintézményeket olyan termékek, szolgáltatások és építési munkálatok beszerzésében, amelyek kevésbé terhelik a környezetet. A GPP az európai közszférában az áruk és szolgáltatások beszerzésére fordított nagy mennyiségű pénzeszköz miatt fontos eszközzé vált az éghajlatváltozási, az erőforrás-felhasználási, a fenntartható fogyasztási és termelési, valamint a környezetvédelmi célok megvalósításában. A GPP tehát egy olyan, az utóbbi években egyre szélesebb körben elismert eszköz, amely elősegíti a piaci igényeknek a zöld termékek és szolgáltatások felé történő elmozdítását.

A közbeszerzésekkel kapcsolatos uniós jogi szabályozás már korábban is tartalmazott külön utalást arra, hogy a tagállamok miként alkalmazzák a környezetvédelmi szempontokat a közbeszerzési eljárás lefolytatása során (pl. környezetvédelmi követelmények beillesztése a műszaki előírások közé, ökocímkék alkalmazása vagy éppen a környezetvédelmi jellemzőkön alapuló kritériumok meghatározása). A 2014 februárjában elfogadott közbeszerzési irányelvek (2014/23/EU, 2014/24/EU és 2014/25/EU irányelv) pedig tovább erősítették azt a korábbi tendenciát, hogy a közbeszerzésekben egyre jelentősebb szerepet kell szánni a fenntarthatóságot szolgáló megfontolásoknak, így különösen a környezetvédelmi célok előmozdításának, az e célkitűzések megvalósítását szolgáló szempontok alkalmazásának. A közbeszerzési irányelvek célja tehát olyan szabályok megteremtése, amelyek az innováció érdekében javítják az üzleti feltételeket, ösztönzik a zöld közbeszerzés szélesebb körű alkalmazását, valamint támogatják az erőforrás-hatékony és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé történő elmozdulást. A tagállamok a nemzeti cselekvési tervek révén hajtják végre a GPP-t.

2008-ban az Európai Bizottság közzétette a „Környezetvédelmi szemléletű közbeszerzés” című közleményét, amelyben a zöld közbeszerzési eljárást olyan eljárásként határozza meg, „amelynek alkalmazásakor a hatóságok azoknak az áruknak, szolgáltatásoknak és munkálatoknak a beszerzését részesítik előnyben, amelyek más, azonos rendeltetésű árukhoz, szolgáltatásokhoz és munkálatokhoz képest kisebb mértékben terhelik a környezetet”. Ez a közlemény számos olyan intézkedésre tesz javaslatot, amely segíti a GPP tagállamok és egyes ajánlatkérők általi végrehajtását. Ennek eredményeként a GPP-ben rejlő lehetőségek kiaknázása, valamint a zöld szempontok közbeszerzések során történő minél szélesebb körű alkalmazásának elősegítése érdekében, a GPP önkéntes megközelítésének részeként a Bizottság kidolgozta az ún. GPP-kritériumokat, amelyeket 2008 óta folyamatosan közzétesznek ajánlások formájában.

A GPP kritériumok elősegítik a zöld követelmények nyilvános pályázati dokumentumokba történő beépítését. Céljuk a megfelelő egyensúly elérése a környezeti teljesítmény, a költség szempontok, a piac elérhetősége és az egyszerű ellenőrzés között. A GPP kritériumok az ajánlatkérő szervezet döntésétől függő mértékben kerülhetnek előírásra a pályázati dokumentumokban. 2016-ban a Bizottság kézikönyvet készített a zöld közbeszerzésről, mely itt érhető el magyar nyelven.

A fentiek mellett megemlítendő, hogy a magyar közbeszerzési szereplők támogatására a Közbeszerzési Hatóság az életciklus-költség számítási módszertanokról útmutatót adott ki, melynek célja segítséget nyújtani az ajánlatkérőknek abban, hogy közbeszerzési eljárásaikban az értékelés során miként alkalmazhatnak életciklusköltség-számítást, melyek e körben a releváns jogszabályi rendelkezések, az életciklusköltség-számítási módszer meghatározása során milyen szempontokra kell figyelemmel lenniük, milyen gyakorlati megfontolásokra célszerű ügyelniük az életciklusköltség-számítással összefüggésben a közbeszerzési eljárás valamennyi szakaszában, illetve milyen külföldi gyakorlati tapasztalatokból meríthetnek.

Best Available Techniques (BAT) – Elérhető legjobb technikák

Az Európai Parlament és a Tanács ipari kibocsátásokról szóló 2010/75/EU irányelve (Industrial Emissions Directive - IED) a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló 96/61/EK irányelv (IPPC irányelv) mellett további hat, a környezetre jelentős hatást gyakorló ipari tevékenységet szabályozó ágazati irányelvet (2001/80/EK - nagytüzelőberendezések, 2000/76/EK – hulladékok égetése, 1993/13/EK – illékony szerves vegyületek kibocsátása, 78/176/EGK, 82/883/EGK, 92/112/EGK – TiO₂ Ipari hulladékainak kezelése) foglal egyetlen irányelvbe.

A 2011. január 6-án hatályba lépett IED irányelv központi célkitűzése a környezetszennyezés integrált szemléletű megelőzése és csökkentése, az elérhető legjobb technikák (BAT) alkalmazásának erősítése, az innovatív, új műszaki megoldások fejlesztésének ösztönzése és elterjesztése az engedélyezési eljárás, a monitoring és a jelentési kötelezettségek egyes előírásainak egyszerűsítésével és átláthatóbbá tételével, valamint az adminisztrációs terhek csökkentésével. Olyan átfogó jogszabály, amely a levegőbe, a vizekbe, a talajba, valamint a hulladékkal és a szennyvizekkel történő környezeti kibocsátásokat, illetve az azok csökkentését célzó intézkedéseket együttesen tartalmazza.

Hazánkban az új és a meglévő létesítmények környezetvédelmi engedélyezési (IPPC, EKHE engedély) eljárása során a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény, és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás részletes szabályairól a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet az irányadó. A környezetvédelmi hatóság az egységes környezethasználati engedélyben (EKHE) szereplő követelményeket az elérhető legjobb technikák (Best Available Techniques - BAT) alapján határozza meg.

Az elérhető legjobb technikák (Best Available Techniques, BAT) alkalmazása a korszerű technikai színvonal és a fenntartható fejlődés elérésének együttes módszere, amelyet az üzemeltetési eljárás során a kibocsátások és környezetterhelések megelőzésére, valamint – amennyiben az nem valósítható meg – csökkentésére, továbbá a környezet egészére gyakorolt hatások mérséklésére alkalmaznak. A BAT egyúttal meghatározza a kibocsátások határértékeit, illetve azok mértékét is.

Mindezek értelmezésében:

a legjobb az, ami a leghatékonyabb a környezet egészének magas szintű védelme érdekében;
az elérhető technika az, amelynek fejlesztési szintje lehetővé teszi az érintett ipari ágazatokban történő alkalmazását elfogadható műszaki és gazdasági feltételek mellett, figyelembe véve a költségeket és előnyöket, attól függetlenül, hogy a technikát az országban használják-e vagy előállítják-e, és amennyiben az az üzemeltető számára ésszerű módon hozzáférhető;
a technika fogalmába beleértendő az alkalmazott technológia és módszer, amelynek alapján a berendezést (technológiát, létesítményt) tervezik, építik, karbantartják, üzemeltetik és működését megszüntetik, a környezet helyreállítását végzik.

Az elérhető legjobb technika (BAT) összefoglalva tehát olyan technikákat jelent, amelyek elfogadható műszaki és gazdasági feltételek mellett a gyakorlatban alkalmazhatók, és a leghatékonyabbak a környezet egészének magas szintű védelme szempontjából. A BAT biztosítja azt a tudásalapot, amely a környezeti kibocsátások határértékeinek megállapításához szükséges. Annak érdekében, hogy ez a tudásalap a lehető legszélesebb és naprakész ismereteken alapuljon, az Európai Bizottság létrehozta a BAT információcsere programot amelynek két kulcsfontosságú szervezete, az IED 13. cikke szerinti Információcsere Fórum és a Sevilla-ban működő Európai IPPC Iroda. Az elérhető legjobb technikákról szóló információcsere alapján kerül összeállításra a BAT referenciadokumetum (BREF), amelynek célja információforrásként a BAT kritériumok alkalmazásának elősegítése egy adott iparág vonatkozásában.

A BREF-dokumentumok adott terültre vonatkozó hiteles adatok, információk gyűjteménye, amely alapján biztonsággal meghatározhatók a legjobb eljárások és azok várható technológiai kibocsátási értékei, de a dokumentumoknak nem célja az iparág teljeskörű feltárása. A dokumentumok kötelező érvényű előírásokat nem tartalmaznak, de összegyűjtik az Európai Unió tagországaiban alkalmazható kibocsátás-csökkentési eljárásokat, amelyek közvetlenül felhasználhatók a kapcsolódó engedélyezési eljárás(ok) során. Továbbá komplexen, összefüggéseiben mutatják be a kibocsátások környezeti elemekre gyakorolt hatásait. A BREF-nek ugyan nincs közvetlen hatása az egyes tagállamok engedélyezési eljárására, de célja közvetetten elősegíteni az IPPC elveinek megfelelő környezetvédelmi engedélyek kiadását.

Az elérhető legjobb technika alkalmazásában fontos további információforrás az adott tagországban a BREF alapján készített nemzeti BAT útmutató, amely az adott ágazatban alkalmazott technológiákra jellemző nemzeti sajátosságokat tartalmazza a főbb szennyező forrásokkal és komponensekkel együtt. Az útmutató követelményeket fogalmaz meg arra vonatkozólag, hogy a technológia egyes szakaszaiban hogyan lehet elérni a legjobb technikát, továbbá javaslatokat tesz a szükséges intézkedésekre.

A nemzeti BAT útmutató információt nyújt a vonatkozó kibocsátási határértékeket meghatározó szakterületi jogszabályi előírásokról is, és tartalmazza az EKHE megszerzéséhez elengedhetetlenül szükséges követelményeket. A BAT útmutató alapvető célja ugyanis, hogy a környezetvédelmi engedélyezési eljárásban résztvevők (igénylők és hatóság) számára megkönnyítsék az alkalmazott BAT meghatározását. Tekintettel arra, hogy a hatóság konkrét technológiát nem írhat elő, az adott létesítmény üzemeltetőjének kell igazolnia/bizonyítania az általa alkalmazott technológia BAT követelményeknek való megfelelését. A BAT nem feltétlenül a legkorszerűbb technológia alkalmazását írja elő, de egyértelműen a gazdaságossági szempontból legésszerűbb, a környezet védelmét a legmagasabb szinten biztosító technikát.

1. kép: Az intenzív baromfitartás magyar BAT útmutatója 2020-ban készült el

A BAT előírásokat az új és meglévő üzemekre egyaránt alkalmazni kell. Az új üzemeknek már működésük megkezdése előtt, teljesen meg kell felelniük a BAT követelményeknek.

Meglévő létesítmény esetén a BAT meghatározása összetettebb feladat, mivel sok tényezőt kell mérlegelni a környezet védelme szempontjából legmegfelelőbb, leghatékonyabb technológia alkalmazásához. A BAT-tól való eltérésre okot adhatnak az adott létesítmény műszaki jellemzői, annak földrajzi elhelyezkedése, vagy a helyi környezeti feltételek. A vállalati jövedelmezőséggel ugyanakkor a BAT-tól való az eltérés nem indokolható.

2. kép: Az intenzív sertéstartás magyar BAT útmutatója 2020-ban elkészült

Ha a meglévő, régi technológia cserélésének beruházási költsége aránytalanul magas, akkor az engedélykérőnek lehetősége van javaslatot tenni az engedélyező hatóság felé a BAT előírásaihoz lehető legközelebb eső fejlesztés ütemezésére.

A környezetvédelmi hatóság a BAT következtetések alapján állapítja meg a környezetvédelmi engedélybe foglalt követelményeket. A BAT következtetéseket Bizottsági határozatban hirdetik ki, ezért a bennük foglalt előírások jogszabályi előírásokként közvetlenül alkalmazandók. A BAT következtetések elfogadása után legkésőbb 4 évvel az engedély követelményeit felül kell vizsgálni, ha pedig szükséges, akkor új követelményeket kell előírni (pl. kibocsátási határérték).

Eddig az alábbi iparágakra készültek BAT következtetések:

Üveggyártás [2012/134/EU]
Vas- és acélgyártás [2012/135/EU]
Nyersbőr és irha cserzés [2013/84/EU]
Cement, mész és MgO előállítás [2013/163/EU]
Klóralkáli gyártás [2013/732/EU]
Cellulóz, papír- és kartongyártás [2014/687/EU]
Ásványolaj és gázfinomítás [2014/738/EU]
Fa alapú lemezek gyártása [2015/2119/EU]
Színesfém gyártás [2016/1032]
Vegyipari általános szennyvíz- és hulladékgáz kezelési rendszerek [2016/902]
Nagy tüzelőberendezések (LCP) [2017/1442]
Nagy mennyiségben előállított szerves vegyületek (LVOC) [2017/2117]
Hulladékkezelés (WT) [2018/1147]
Intenzív baromfi- és sertés telepek (IRPP) [2017/302]

A BAT technikák nem előíró jellegűek és nem teljes körűek. Használhatók egyéb olyan alternatív technikák is, amelyek legalább egyenértékű környezetvédelmet biztosítanak, de ezt az üzemeltetőnek kell bizonyítania, kivéve, ha egy adott technika a BAT-következtetés szerint nem minősül BAT-nak.

Fenntartható termelés és fogyasztás az Európai Unióban