Önkéntes minősítő rendszerek - ökocímkék

Önkéntes minősítő rendszerek

A környezeti célok elérése érdekében született jogszabályok és hatósági intézkedések mellett hazánkban is egyre nagyobb szerephez jutnak az önkéntes kezdeményezések és vállalások. Az önkéntes környezetvédelmi vállalások egy jelentős formáját jelentik az önkéntes környezetvédelmi minősítések.

Minősíteni lehet adott környezeti szempontok mentén egy terméket, szolgáltatást, vagy egy vállalat, illetve egyéb szervezet működését. A termékek, szolgáltatások vagy a vállalati működés környezetbarát jellegét minősítő önkéntes rendszerek a következők lehetnek:

  • a környezeti címkézés (az ISO 14020 szabványsorozat alapján vagy a szabványoktól függetlenül);
  • a környezetközpontú irányítási rendszerek bevezetése, működtetése és tanúsítása (ISO 14001 vagy EMAS szerint);
  • a környezeti jelentés vagy nyilatkozat kibocsátása.

Ezeknél az önkéntesség elve abban nyilvánul meg, hogy a gyártó, forgalmazó és szolgáltató vállalatok maguk dönthetik el, hogy részt vesznek-e például egy környezetvédelmi célú kezdeményezésben, vagy csatlakoznak-e egy környezeti teljesítmény javítását elősegítő rendszerhez, és ha igen, akkor melyikhez. Ha a termelő, forgalmazó az önkéntes rendszer használata mellett dönt, a program előírásait be kell tartania.

A környezeti címkék és környezeti jelölések

eu_es_hazai_okocimke.jpg

Az EU ökocímke és a hazai Környezetbarát Termék Védjegy logója

A környezeti címkézés a környezetvédelem önkéntes megfelelőség-tanúsító és marketing eszköze. Célja, hogy könnyen felismerhető, egyértelmű jelzéssel megkülönböztesse a kiemelkedő környezeti teljesítményű termékeket és szolgáltatásokat és felhívja rájuk a vásárlók figyelmét.

Az önkéntes mellett létezik kötelező jellegű címkézés is, ami a minimumkövetelményeknek való megfelelést igazolja, és a környezet vagy az emberi egészség alapvető védelmét szolgálja a hatályos jogszabályok szerint (pl. energiahatékonysági címkézés elektromos és elektronikus berendezéseken, RoHS irányelvnek való megfelelés és a veszélyes anyagok jelenléte a CLP rendelet szerint; lásd: Kiemelt szakterületek - Vegyi anyagok fejezet).

A termékek, illetve a szolgáltatások környezetre gyakorolt hatásáról számos – eltérő megközelítésen alapuló – jelölés tájékoztathatja a fogyasztót. A különböző környezetvédelmi címkék között vannak:

  • önkéntes és kötelező jelölések;
  • pozitív, negatív vagy semleges tartalmú jelek;
  • több termék vagy termékcsoport minősítésére vagy csak egy termékcsoport minősítésére szolgáló jelölések.
  • egy követelményen alapuló vagy életciklus elemzést igénylő minősítések;
  • termékre/szolgáltatásra vagy a gyártás/szolgáltatás folyamatára vonatkozó jelölések;
  • fogyasztók vagy üzleti partnerek számára szánt jelölések;
  • első fél által kibocsátott vagy harmadik fél által igazolt minősítések;
  • államilag elismert, jogszabállyal létrehozott vagy a piac által szabályozott magán jelölési programok.

A megközelítés eltéréseiből adódóan a címkék megbízhatósága, információtartalma, relevanciája és átláthatósága között jelentős különbségek vannak. Emiatt, és mert az önkéntesen választható jelöléseknek a száma napjainkra megsokszorozódott, meglehetősen nehéz a címék között eligazodni. A termék felhasználóinak nincs könnyű dolguk, ha a termékek között a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe véve akarnak választani. Az alábbi összegzés segít megismerni a különféle jelölések hátterét.

A környezeti címkék típusai

A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (angolul International Organization for Standardization, ISO) a környezeti címkék, illetve a termékek, szolgáltatások környezetvédelmi jellemzőire vonatkozó egyéb állítások vagy nyilatkozatok 3+1 típusát különíti el. Ezeket a típusokat az alábbi ábra szemlélteti.

A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet az ISO 14000 környezetirányítási szabványsorozat részeként ezekre a jelöléstípusokra követelményeket állított fel, amelyeknek célja, hogy a jelölések mindhárom típusában az egyes jelölések azonos feltételek mellett versenyezhessenek egymással, a valóban környezetbarát tulajdonságokkal rendelkező termékeket ne szorítsák háttérbe a kevésbé környezetbarát, „zöldre festett” termékek. A piacon és az üzletekben fellelhető környezetbarát jelölésű címkék és jelölések általában könnyen besorolhatók ezekbe az ISO címkézési típusokba. A besorolhatóság ugyanakkor nem jelenti azt, hogy valamennyi címke vagy jelölés teljesíti az adott ISO-típusra vonatkozó szabvány követelményeit, vagyis léteznek olyan címkék és jelölések, amelyek megbízhatósága és relevanciája kétséges.

Az ISO I. típusú címkék

A címketípusok közül a legmegbízhatóbbak az ISO I. típusú címkék. Ezeket a címkéket szokás ökocímkének nevezni. Az ISO-követelmények ennek a címkecsoportnak az esetében a legszigorúbbak, éppen ezért az ökocímkék tudják leghitelesebben igazolni a vásárlók számára egy-egy termék vagy szolgáltatás környezeti előnyeit. A fogyasztók számára pedig lehetővé válik, hogy vásárláskor a környezetet kímélő megoldást válasszák, és ezzel hozzájáruljanak környezetünk megóvásához.

Az MSZ EN ISO 14024:2001 szabvány az ilyen címkékre előírja, hogy a programot független szervezet működtesse, vagyis a minősítési kritériumokat független fél fogadja el, és a kritériumoknak való megfelelést független fél bírálja el.

Követelmény, hogy a termékek minősítése több kritériumon alapuljon. A kritériumokat a termék teljes életciklusának figyelembe vételével kell kiválasztani, meghatározásuknál ésszerű tudományos és mérnöki alapelvekre kell támaszkodni, tekintetbe véve a mérhetőséget és a pontosságot. A kritériumok célja, hogy megkülönböztessék azokat a termékeket, amelyek a hasonló rendeltetésű termékekhez képest kisebb környezeti terhelést jelentenek. Ezért a kritériumoknak teljesíthetőknek kell lenniük. A szabvány értelmében az ökocímke kritériumoknak elő kell írniuk a termék rendeltetésre való alkalmasságát és megfelelő minőségét is.

A kritériumokat előre meghatározott időtartamra kell megszabni, és egy ugyancsak előre megszabott időtartamon belül felül kell vizsgálni.

A rendszernek átláthatóan kell működnie, azaz az érdekelt felek megismerhetik és véleményezhetik többek között a termékkategóriák kiválasztását, a termékek környezeti kritériumait, a termékektől elvárt funkcionális jellemzőket, a vizsgálati és igazolási módszereket, a tanúsítási és odaítélési eljárásokat, a felülvizsgálati időtartamot, az érvényességi időtartamot, illetve azokat a nem titkos bizonyítékokat, amelyeken a címke odaítélése alapult. Az ökocímkét bármely termék elnyerheti, amelyik bizonyíthatóan megfelel a kritériumoknak.

Az I. típusú ökocímkékhez tartoznak az EU ökocímke és az uniós tagországok nemzeti ökocímkéi, vagy éppen a japán Eco-Mark, stb.

okocimke_tipusok_i_iii_uj.jpg

4. ábra: Néhány ISO I. típusú ökocímke logója

Az EU ökocímke és a Környezetbarát Termék védjegy

 

Az EU ökocímkét – angolul ”EU Ecolabel” – a tagországok 1992-ben hozták létre azzal a céllal, hogy megkülönböztető jelzésül szolgáljon az egységes piacon értékesített, vagy a Közösségen belül előállított azon termékek és szolgáltatások számára, amelyek a Közösség egészére vonatkozó egységes követelmények alapján környezetvédelmi szempontból kedvezőbbnek bizonyulnak más termékeknél, mert teljes életciklusukat tekintve kisebb környezeti terhet jelentenek, mint a hasonló rendeltetésű termékek.

Az EU ökocímke ISO I típusú ökocímke, működését a 66/2010/EK rendelet szabályozza. A rendelet alapján a kritériumokat a teljesülésük igazolására vonatkozó értékelési és ellenőrzési feltételekkel együtt az Európai Unió ökocímke-bizottsága (EUÖB) határozza meg.

Bár a feltételrendszerek száma az elmúlt néhány évben nem mutat jelentős változást, 20-25 körül ingadozik, mert az összevonások és az új feltételrendszerek hatása nagyjából kiegyenlítette egymást. A feltételrendszerek hatókörének kiterjesztésének köszönhetően azonban az általuk lefedett termékkör folyamatosan bővül, és ezzel együtt nő a címkehasználó vállalatok és az ökocímkés termékek száma is. A címkehasználókra és az ökocímkés termékekre vonatkozó statisztikák megtalálhatók az EU ökocímke honlapján, az egyes ökocímkés termékekről és idegenforgalmi szálláshelyekről az uniós ökocímke elektronikus katalógusaiban (ECAT és a szálláshelyekre vonatkozó elektronikus katalógus) lehet tájékozódni. Az egyes termékcsoportokra vonatkozó kritériumok és a pályázati segédletek ugyancsak elérhetők a www.ecolabel.eu honlapon. A hazai EU ökocímke használatról itt láthatóak tájékoztató ábrák.

Számos európai uniós országnak van saját nemzeti ökocímke rendszere, így például 1994 óta Magyarországon is elérhető a ”Környezetbarát Termék” védjegy. A magyar ökocímke is ISO I. típusú. A termékminősítési eljárást és a védjegy használatát a környezetbarát, környezetkímélő megkülönböztető jelzés használatának feltételrendszeréről szóló 29/1997. (VIII. 29.) KTM rendelet szabályozza.

A Környezetbarát Termék minősítő rendszer feltételrendszerei és az uniós feltételrendszerek között van némi átfedés, ami azt jelenti, hogy egyes termékcsoportok esetében a pályázók választásuk szerint a magyar, az uniós vagy mindkét ökocímkét elnyerhetik. Az ilyen feltételrendszerek esetében a magyar feltételrendszer az uniós kritériumokat veszi át.

okocimkek_eu_es_nemzetik_tisztabb.jpg

5. ábra: Ökocímkék a világból - Az EU ökocímke és a nemzeti Környezetbarát védjegy logója a termékeken garancia a tudatos választásra

A magyar feltételrendszerek többsége azonban olyan termékcsoportokra vonatkozik, amelyekre nincs uniós feltételrendszer, tehát további, az uniós feltételrendszereken kívüli termékcsoportok, szolgáltatások számára teremt lehetőséget a termék kedvező környezetvédelmi jellemzőinek elismerésére, az ilyen kedvező tulajdonságú termékek megkülönböztetésére. A feltételrendszerek, a minősített termékek és gyártóik névsora megtalálható a www.okocimke.hu honlapon. A Környezetbarát védjegyet használók listája a http://www.hermanottointezet.hu/aktualis-vedjegyhasznalok-listaja linken keresztül érhető el, az EU ökocímkét használó hazai cégek listája pedig itt: http://www.hermanottointezet.hu/unios-okocimke-hasznalok.

Mind az uniós, mind pedig a nemzeti ökocímkét pályázat útján lehet elnyerni. A pályázat nyilvános, önkéntes és folyamatos, de csak olyan termék vagy szolgáltatás minősítéséért lehet pályázni, amelyre már van kidolgozott minősítési feltételrendszer (az étel- és italáruk, a gyógyszerek és gyógyászati termékek kivételt képeznek, azok minősítésére nincsen lehetőség). A pályázó a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. honlapján (http://www.hermanottointezet.hu/termekcsoportok-es-kriteriumok) és az EU ökocímke uniós weboldalán (https://ec.europa.eu/environment/ ecolabel/products-groups-and-criteria.html) ellenőrizheti, hogy a termékére melyik feltételrendszer vonatkozik.

A feltételrendszerben előírt dokumentumok beszerzését követően a pályázatot a Hermann Ottó Intézet Nonprofit Kft.-hez kell benyújtani, ahol a tanúsítók elkészítik a szakértői értékelést, és szükség esetén hiánypótlásra kötelezik a pályázót. A pályázatot a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. az Agrárminisztérium közreműködésével bírálja el. A feltételrendszernek megfelelő pályázó határozott időre jogosultságot szerez a megpályázott védjegy használatára, amelyet termékein, weboldalain, marketing kampányaiban is feltüntethet. Az EU és a nemzeti ökocímke a pályázható termékek és szolgáltatások (termékcsoportok) tekintetében kiegészítik egymást, tehát mindkét ökocímke rendszernek van létjogosultsága hazánkban.

Az 2022. évi pályázatok újdonsága a korábbiakhoz képest, hogy a védjegyhasználati szerződés díj fizetése nélkül is meghosszabbítható, amennyiben az EU Bizottság vagy az Értékelő és Minősítő Bizottság az adott kritérium felülvizsgálata során a termékcsoportra vonatkozó kritérium érvényességi idejét a kritérium módosítása nélkül meghosszabbítja.

A postai úton bonyolított pályázás mellett természetesen online módon való pályázásra is van lehetőség. Az EU Ecolabel Pályázati Tájékoztató ide kattintva olvasható, a Környezetbarát Termék Védjegy pályázati feltételeiről bővebben itt tájékozódhatnak.

Előfordulhat, hogy az adott termékre vagy szolgáltatásra, melyre a pályázó ökocímkét szeretne kapni, nincs kidolgozott feltételrendszer. Ilyen esetben kezdeményezheti új feltételrendszer kidolgozását. Ennek feltételeiről a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. honlapján (http://www.hermanottointezet.hu/ termekcsoport-fejlesztesi-javaslat) lehet tájékozódni.

Egyéb olyan nemzeti ökocímkék, amelyekkel Magyarországon is találkozhatnak a vásárlók

Az EU ökocímke és a Környezetbarát Termék védjegy mellett itthon leggyakrabban az uniós tagországok ökocímkéivel, azok közül is leginkább a német „Kék Angyallal”, az osztrák ökocímkével és az „Északi hattyúval” találkozhatnak.

de_at_nordic_okocimke.jpg

6. ábra: A német, a skandináv és az osztrák ökocímke

Az EU ökocímke és az uniós tagországok ökocímkéi a minősített termékek és szolgáltatások körében különböznek egymástól. A legtöbb feltételrendszerrel rendelkező német nemzeti ökocímke például több mint 100 termékcsoportra fogadott el kritériumokat, az osztrák és a skandináv ökocímkének is több tucat feltételrendszere és több ezer minősített terméke van. Más tagországi ökocímkék esetében a feltételrendszerek és a minősített termékek száma is kisebb. A követelmények szigorúságában azonban nincs jelentősebb eltérés a tagországok címkéi között. Uniós jogszabály írja elő ugyanis, hogy egy olyan termékcsoportra, amelyre az EU ökocímkének is van feltételrendszere, a tagországok csak olyan követelményeket fogadhatnak el, amelyek legalább olyan szigorúak, mint az EU ökocímke követelmények.

Az alábbi linkeken érhetők el az ismertebb nemzeti ökocímék:

A német Kék Angyal honlapja: www.blauer-engel.de

Az osztrák ökocímke honlapja: www.umweltzeichen.at

A skandináv Északi Hattyú: www.nordic-ecolabel.org

A francia ökocímke: www.ecolabels.fr/fr/la-marque-nf-environnement-qu-est-ce-que-c-est

A cseh ökocímke: https://ekoznacka.cz/

Az ökocímke világnap október 14.

Az ISO I. típushoz hasonló ökocímkék

Az ún. „I. típushoz hasonló” címkék abban különböznek az I. típusú címkéktől, hogy a teljes életciklus során felmerülő környezetvédelmi szempontok helyett egyetlen környezetvédelmi szempont alapján minősítik a termékeket. Ilyen szempont lehet például a termék energiafogyasztása vagy a fenntartható erdőgazdálkodás. A követelmények meghatározása, a követelményeknek való megfelelés értékelése és a tanúsítási folyamat hasonlít az I. típuséhoz.

A hazai piacon megtalálható címkék közül ilyenek a fenntartható erdőgazdálkodásból származó faanyagot vagy gumit minősítő FSC és PEFC címkék vagy a termék energiafogyasztását minősítő energiacímkék.
 

egyeb_kornyezeti_cimkek.jpg

7. ábra: Az ISO I. típushoz hasonló ökocímkék

Az ISO II. típusú címkék

Ebbe a kategóriába tartoznak a gyártók, forgalmazók, importőrök információs célú saját nyilatkozatai, amelyek csak egyetlen környezetvédelmi szempont alapján minősítik a terméket, a minősítési szempontot pedig a gyártó vagy forgalmazó választja meg. Ilyenek például az olyan állítások, hogy a termék szétszerelhetőre tervezett, újrahasznosítható, komposztálható, megnövelt élettartamú, újrahasznosított anyagot tartalmaz, csökkentett energia- vagy vízfogyasztású, mentes valamitől stb. Az ilyen állítások mellett gyakran ábrákat, logókat is feltüntetnek.

Közös jellemzőjük, hogy ezeket nem független harmadik fél ítéli oda vagy hagyja jóvá, hanem ezekkel a gyártók, kereskedők saját maguk minősítik a terméküket. Az állítások megbízhatósága érdekében azonban a vonatkozó ISO 14021:2002 szabvány előírja, hogy az állítások legyenek pontosak, megalapozottak és igazolhatóak, és ne legyenek félrevezetőek. Az általános „környezetbarát”, „természetbarát”, „ózonbarát”, „zöld”, „nem szennyező”, „fenntartható” stb. állítások helyett a termék konkrét környezetbarát tulajdonságaira kell a figyelmet felhívni (pl. „100%-ig újrahasznosított anyagból készült”, „klórmentes” stb.) A szabvány azt is előírja, hogy az állítást alátámasztó információkat kérésre bárki számára hozzáférhetővé kell tenni.

Ezek a zöld nyilatkozatok és saját készítésű logók is lehetnek hasznosak, ha a szabvány előírásainak megfelelnek. Felhívhatják a vásárlók figyelmét a termék valamilyen ténylegesen létező környezetbarát tulajdonságára, de megalapozottságuk messze elmarad a független harmadik fél által működtetett rendszerek által kiadott ökocímkékétől. A gyártó vagy a forgalmazó által kiválasztott környezetvédelmi jellemző nem feltétlenül a termék legfontosabb környezeti jellemzője, és a kedvező környezetvédelmi hatást nem harmadik fél, hanem a gyártó saját mérései, állításai támasztják alá.

Az ilyen címkék és zöld állítások körében a leggyakoribb a „zöldre festés” kockázata, vagyis az a kockázat, hogy egy nem feltétlenül környezetbarát terméket környezetbarát színben tüntetnek fel, ami nemcsak a vásárlók félrevezetése, hanem a ténylegesen környezetbarát termékek gyártói számára is hátrányos.

Az ISO III. típusú környezetvédelmi minősítések

Az ebbe a kategóriába sorolható környezetvédelmi nyilatkozatok strukturált, számszerűsített adatokkal jellemzik egy termék környezeti teljesítményét, megkönnyítve a termékek környezeti teljesítményének az objektív összehasonlítását.

A nyilatkozatban szereplő paramétereket független harmadik fél választja ki, a nyilatkozattevők összegyűjtik a kért adatokat, amelyek helyességét független harmadik fél ellenőrzi. Ezek a nyilatkozatok hitelesen leírják a termék környezeti teljesítményét, de nem értékelik, nem kapcsolódik hozzájuk teljesítmény elvárás. Tájékoztatnak az objektív adatokról, az értékelést pedig a vásárlónak, a beszerzőnek vagy a felhasználónak kell elvégeznie. Emiatt ezeket a nyilatkozatokat valójában nem lehet „minősítésnek” nevezni.

Az ilyen nyilatkozatok egy egyre fontosabb csoportját jelentik az egyre népszerűbb, és nálunk is terjedő Környezetvédelmi Termék Nyilatkozatok (Environmental Product Declaration – EPD). A Környezetvédelmi Termék Nyilatkozatok felhasználhatók egy-egy termék teljes életciklusa során fellépő környezeti hatások leírására, de akár egy-egy konkrét környezeti hatás vagy egy teljes ágazat környezeti hatásának a bemutatására is.

Elsősorban a vállalatok, szervezetek egymás közötti forgalmában van szerepük. Az ISO III. típusú nyilatkozatok hiteles információt tartalmaznak, így segítenek a beszerzőknek a beszerzési irányelveikhez leginkább illeszkedő termék kiválasztásában. A sokféle és olykor a vásárló számára nehezen értelmezhető paraméterek miatt azonban a hétköznapi vásárló tájékoztatására nem megfelelőek.

Az ISO III. típusú nyilatkozatok egy sajátos példája a mindenki által ismert, számos háztartási gépen megtalálható energiacímke, amelyik a teljes életciklust és sokféle környezeti tényezőt figyelembe vevő Környezetvédelmi Termék Nyilatkozatoktól eltérően egyetlen környezeti tényező, az energiafogyasztás szempontjából jellemzi a terméket. A címke osztályba sorol, de nem húzza meg a határt a környezetbarát és a nem környezetbarát eszközök között.

Ez a címke nem önkéntes, hanem kötelezően feltüntetendő egyes meghatározott energiafogyasztó berendezéseken.

energiacimke.gif

8. ábra: Háztartási gépeken található energiacímke

Egyéb gyakran használt címkék és jelentésük

A fogyasztók az alábbi jelölésekkel találkozhatnak különböző termékeken, amelyek jellegével fontos tisztában lenni annak érdekében, hogy megfelelő döntést hozhassunk vásárlásaink során. Ki kell emelni, hogy ezek mind önkéntes jelölések és nem összetévesztendőek az uniós vagy nemzeti ökocímkékkel.

Különféle, fogyasztási cikkeken gyakran látható környezeti címkék megtekinthetőek itt:

kornyezeti_cimkek_2.jpg

kornyezeti_cimkek_1.jpg


Az Európai Unió környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszere (EMAS)

A fenntartható fogyasztás ösztönzése