Alapvető ismeretek
Nincs olyan magyarországi lakóhely, ahol ne jelentkezne emberre ható, nem kívánatos zajterhelés. Mindennapjaink egyik legelterjedtebb környezeti ártalmáról van szó, amelyről mégis nagyon kevés ismerettel rendelkezünk.
A zaj láthatatlan szennyezés, melyet talán nem is veszünk észre, hiszen nem hagy maga után nyomot, nem keletkeznek szeméthegyek, szennyezett területek – pedig egyre inkább jelentkezik az az egészségkárosító hatás, amely egész szervezetünkre, annak működésére kihat.
Napjaink városlakói számára az egyik legnagyobb környezeti terhelést jelenti a zaj. Hatása minden kétséget kizáróan veszélyezteti, károsítja egészségünket. A zaj rontja komfortérzetünket, az alvásunk minőségét, és lehetetlenné teszi, hogy az egyébként pihenést, kikapcsolódást nyújtó területeket (kertek, parkok, erdők stb.) eredeti rendeltetésüknek megfelelően használhassuk. A nyugalmas, háborítatlan környezet, a csend érték, amelyre alapvetően szükségünk van.
1.ábra: Környezetünk jellemző zajszintjei és zavaró hatásuk (Bruel & Kjaer által rendelkezésre bocsátott ábra)
Hang – zaj
Fizikai értelemben a hang és a zaj között nincs lényegi különbség. A zajt nem lehet kizárólag a hang fizikai jellemzői/paraméterei alapján definiálni. A zaj általános definíciójának alapja a hallható hang hatásainak megítélésében rejlik. Azt a hangot nevezzük zajnak, amely zavaró hatású, káros lehet az egészségre, mentális állapotunkat és társadalmi jólétünket veszélyezteti, illetve komfortérzetünket rontja. Röviden: a zavaró hangot zajnak nevezzük. (Egy műszermutató Beethoven szimfóniáját „hallva” ugyanúgy kileng, mint a csikorgó villamos hatására. Mégis micsoda különbség!)
A hanghatás/zajhatás olyan rezgési jelenség, melynek három, zavarást is meghatározó specifikus jellemzője van:
- Frekvencia: a másodpercenkénti rezgések száma, amelyet Herz-ben (Hz) adunk meg. Az ember által hallható frekvenciatartomány általában 20 Hz-től 20.000 Hz-ig terjed, és jellemzően a korral együtt változik (csökken a tartomány);
- Nyomásszint: a környező levegőben (vagy egyéb közegben) érzékelhető nyomásváltozást pascalban (Pa) fejezzük ki. Ezt a nyomásváltozást egy ún. „vonatkoztatási nyomás”-értékhez viszonyítjuk, ezért beszélünk „szint”-értékről;
- Időtartam: a kibocsátás, a hangjel időbeli hossza, amely lehet hosszú, avagy rövid; a hang időbeli lefolyása pedig lehet egyenletes/állandó, ingadozó, szakaszosan változó, szabálytalanul változó.
A decibel fogalma
Az emberi hallórendszer által átfogott nyomástartomány rendkívül széles. Az a hangnyomás, amelyet az emberi hallószerv még károsodás nélkül elviselni képes, 20 Pa körüli érték. Ez egymilliószorosa annak az értéknek, amely az alig hallható hang referencia nyomásértéke. Ezért a gyakorlatban a kezelhetőség érdekében a szintértékeket logaritmikus skálán kezeljük, ábrázoljuk a következő alapösszefüggés szerint (p – az adott nyomásérték, P0 – a 20 µPa vonatkoztatási érték):
2. ábra: A hangnyomásszint logaritmikus összefüggése
A hangnyomásszintek logaritmikus skáláján a 0 dB-es szint a hallásküszöb értéke, a 120 dB-es szint pedig a fájdalomküszöböt jelentő 20 Pa-nak megfelelő szintérték.
Ennek azonban következményei vannak: azon aritmetikai szabályok, amelyekhez a lineáris skálákon szoktunk hozzá, itt nem érvényesek! Nem lehet úgy összeadni két hangnyomásszintet, ahogy azt egyébként az általános iskolában megszoktuk.
Például ha két azonos nagyságú szintértéket adunk össze, akkor az összegzés eredményeképpen kapott érték 3 dB-lel nagyobb, mint az eredeti szinté volt!
50 dB + 50 dB ≈ 53 dB (és nem 100 dB!)
Egyenértékű hangnyomásszint
Az egyenértékű hangnyomásszintet használjuk időben változó (pl. ingadozó, szabálytalanul változó) zajok/hangok egy számjeggyel történő jellemzésére, értékelésére.
Leegyszerűsítetten fogalmazva: az időben változó hang egyenértékű hangnyomásszintje olyan időben állandó hang hangnyomásszintjének felel meg, amelynek energiatartalma – az adott működési idő alatt – azonos az időben változó zaj energiatartalmával.
Az emberi fül érzékenységét leképező, A-súlyozású szűrővel meghatározott egyenértékű hangnyomásszintet egyenértékű A-hangnyomásszintnek nevezzük. A jele: LAeq.
Akkor, amikor egy környezeti zajhelyzet követelményértékeknek történő megfelelését vizsgáljuk, alapvetően a különböző korrekciókkal ellátott egyenértékű Ahangnyomásszintet vetjük össze például a határértékkel.
A leggyakrabban alkalmazandó korrekciók:
- alapzaj miatti korrekció;
- a zaj impulzusos jellege miatti korrekció (pl. kalapálás);
- a zaj „keskenysávú” jellege miatti korrekció (amikor a zaj egy jól elkülönülő és kiemelkedő frekvenciájú összetevővel rendelkezik – magyarul: zúg, búg, visít, „zenél”, pl. transzformátor).
Figyelem! Napjainkban egyre gyakoribb, hogy a hétköznapi használat során „hangnyomásszint-mérő” eszköz áll rendelkezésünkre, hiszen ott van az ilyen alkalmazást tartalmazó mobiltelefon a zsebünkben.
Vigyázat! Ezek csakis tájékoztató jellegű mérések elvégzésére alkalmasak! Az ezekről leolvasható értékek általában pillanatnyi értékek – azok sem pontosak. A határértékkel összevetendő értékek különböző korrekciókkal ellátott egyenértékű A-hangnyomásszintek, amelyeket a „megítélési időkre” kell vetíteni (például nappali folyamatos 8 óra, éjszakai folyamatos fél óra).
Tehát ne lepjen meg bennünket, ha a mobiltelefonunkkal mért hangnyomásszintérték 80 dB-t is mutat egyes pillanatokban, ugyanakkor a zajvizsgálati szakvélemény szerint a megítélési szint 62 dB. Higgyünk a szakértőnek, aki a szabványban előírtak szerinti mérést és kiértékelést elvégezte!
A zaj egészségkárosító hatásai
Az ember számára a hallás a társadalmi beilleszkedés eszköze, és jelentős szerepe van a környezeti információk megszerzésében. Általa lehetséges a nyelvi kapcsolattartás, valamint a kommunikáció egy különleges formája, a zenehallgatás. A hallás elvesztése vagy komolyabb csökkenése súlyosan érinti az egyént azáltal, hogy kommunikációs lehetőségeit még a fejlett technika korszakában is jelentősen beszűkíti.
Hogyan is működik a fülünk, hogyan hallunk?
Az emberi hallószerv három fő része a külső, a közép- és a belső fül. Működésének lényege, hogy az agy számára feldolgozhatóvá teszi a hanghullámokat (a levegő rezgéseit) azok minden információtartalmával együtt (hangerősség, hangmagasság, hangszín).
Tartós zajhatás hosszú távú egészségkárosító következményei
A zajok hatásai függenek a hangmagasságtól, a hangerősségtől és a hanghatás időtartamától. Két fő csoportra oszthatók: a hallórendszeri és az (egész szervezetre vonatkozó) általános hatások.
Hallórendszeri hatás
80-100 dB erősségű, órákon át tartó zaj kismértékű, átmeneti halláscsökkenést okoz. Egészséges, fiatal szervezet esetén a hallószerv néhány óra, legfeljebb egy nap alatt regenerálódik.
125 dB feletti, akár csak néhány másodpercig tartó zajhatás (pl. puskadördülés, petárda robbanása stb.) miatt azonnali, maradandó hallásromlás jön létre.
A zaj általános hatása – a zaj egész szervezetre gyakorolt hatásai
A 20-30 dB feletti hang zavarja az alvást.
A 40 dB-nél erősebb zajok zavaró hatásuk miatt pszichés terhelést eredményeznek, melynek mértéke nagyban függ az egyéni érzékenységtől.
A 65 dB feletti zajok azon kívül, hogy magatartásbeli változásokat okozhatnak, zavarják a beszédértést és a koncentrálóképességet. A figyelem és a szellemi teljesítőképesség csökkenése révén növelik a balesetek gyakoriságát. Hosszú távon pedig a depresszió és az agresszív magatartásformák gyakoribb előfordulását okozzák.
A nagymértékű környezeti zaj stresszreakciót vált ki az emberi szervezetben, melynek kimutatható jelei a pulzusszám-emelkedés, az erek összehúzódása, és ennek hatására a vérnyomás emelkedése, gyorsuló légzés, fokozódó izomtónus, emelkedett vércukorszint. A túl hosszú ideig tartó vagy túl intenzív stresszhatás hozzájárul a magasvérnyomás-betegség, fekélybetegség, ezen kívül a cukorbetegség és a szívinfarktus kialakulásához.
A zaj társadalmi magatartásra és viselkedésmódra gyakorolt hatásai gyakran összetettek, rendkívül finomak, és közvetetten jelentkeznek. Sokszor úgy véljük, hogy a hatás nincs is kapcsolatban a zajforrással.
A társadalmi és viselkedésmódbeli változások mindennapi szokásainkra hatnak (pl. becsukjuk az ablakokat, nem használjuk az erkélyt, hangosabbra állítjuk a rádiót, TV-t). Nemkívánatos szokásaink gyakorisága nő (pl. agresszívebbé, elégedetlenebbé, passzívabbakká válunk).
Egyéb kimutatható társadalmi hatások:
- Tanulási nehézségek, koncentrált figyelem csökkenése;
- Kórházi kezelések számának, és a gyógyszerfogyasztás megnövekedése;
- A zajos városrészek elnéptelenedése;
- Ingatlanok értékcsökkenése.
Jogszabályi előírások
Kihez fordulhatok panasszal?
Zajtérképek
A környezeti zaj csökkentésének lehetőségei