Levegőtisztaság-védelem - Bevezetés

Közvetlen célok

A levegőtisztaság-védelem fő célkitűzése az egészséges környezet érdekében a jó levegőminőség biztosítása, az emberi egészséget és a természetes környezetet veszélyeztető légszennyezettség kialakulásának megelőzése a jogszabályokban előírt levegővédelmi követelmények betartatásával.

A levegőtisztaság-védelem kereteit a környezet védelmének általános szabályiról szóló 1995. évi LIII. törvény alapelveire épülő, a levegő védelméről szóló 306/2010. (XII.23.) Korm. rendelet határozza meg. A Kormányrendelet végrehajtásának részletes előírásait miniszteri rendeletek tartalmazzák. A határokon átnyúló hatások miatt a levegő minőségének hatékony védelme megköveteli az együttműködést az Európai Unióval és más nemzetközi szervezetekkel (ENSZ EGB Egyezmények, stb.).

A kibocsátások csökkentése a helyhez kötött légszennyező források kibocsátásának szabályozásán keresztül valósul meg. A szabályozás legfontosabb eleme az elérhető legjobb technika (BAT) alkalmazásának előírása. A legjelentősebb légszennyezéssel járó technológiák, a nagy tüzelőberendezések és a hulladékégetők üzemeltetésére vonatkozó levegővédelmi követelményeket külön miniszteri rendeletek tartalmazzák.

A légszennyezés elleni küzdelem globális szinten nemzetközi egyezmények keretében történik. Magyarország részese az összes vonatkozó nemzetközi egyezménynek (pl. a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő légszennyezés mérséklésére irányuló Genfi Egyezmény és Jegyzőkönyvei; a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagok, az ún. POP-ok korlátozását célzó Stockholmi Egyezmény; valamint a magaslégköri ózonréteg védelmére irányuló Bécsi Egyezmény és az ehhez kapcsolódó Montreáli Jegyzőkönyv).

2. Hazai levegőminőségi körkép

A települések levegőminőségét jelenleg jellemzően (a meteorológiai helyzet és a földrajzi elhelyezkedés mellett) a lakossági fűtés határozza meg. Egyre közvetlenebb a lakosság felelőssége a szennyezettség kialakulásában. Ennek beláttatása, a lakosság széles tömegei számára elérhető, megfelelően alacsony kibocsátású fűtési és közlekedési módok, lehetőségek biztosítása komoly kihívás. Emellett természetesen a forgalmas utak mentén a közlekedés továbbra is a mértékadó légszennyező forrás.

2.1. A kisméretű részecskék (PM10 és PM2,5 - hétköznapi nevén szálló por, tudományos néven aeroszol) éves légszennyezettségének alakulása

A légszennyező anyagok közül az egészségre a legnagyobb veszélyt a kisméretű részecskék (PM10 és PM2,5) jelentik. (A PM10 alatt a 10 mikrométernél kisebb aerodinamikai átmérővel rendelkező aeroszol részecskéket értjük. PM2,5 alatt ennek egy „részhalmazát”, ami az ennél kisebb, 2,5 mikrométernél kisebb aerodinamikai átmérővel rendelkező aeroszol részecskéket jelenti. Ez utóbbi jelenti a nagyobb egészségkockázatot.)

A kisméretű részecskék koncentrációjának alakulása változatos képet mutat, emelkedő, illetve csökkenő tendencia is előfordult az évek során. A vizsgált időszakot tekintve (2008-2019) az éves szennyezettség időnként meghaladta a jogszabályban előírt maximum értéket (40 µg/m3). A napi határérték (50 µg/m3) túllépő mérőállomások aránya ingadozó, de enyhe csökkenő tendencia itt is megfigyelhető. Az intézkedések ellenére egyes mérőállomásokon továbbra is regisztrálnak éves és napi határérték-túllépést. Az előző évhez képest a 2019. év kedvező képet mutat.

 

PM10 határértékeket túllépő állomások statisztikája

2. ábra: A PM10 határértékeket túllépő állomások statisztikája (adatok forrása: OMSZ)

A 2,5 μm átmérőjű, illetve ennél kisebb részecskék (PM2,5) környezeti levegőben mért koncentrációjára vonatkozó éves egészségügyi határérték 2015. január 1. óta 25 µg/m3. Határozott trend nem állapítható meg ennél a szennyezőanyagnál, az ingadozás követi a fűtési időszak hőmérsékleti ingadozásait. Ennek oka, hogy a PM2,5 kibocsátás fő forrása a lakossági fűtés. A mérőállomásokon a levegőben mért éves átlagkoncentráció 2019-ben 11,5 - 24,1 µg/m3 között alakult, ennél magasabb, azaz határértéket meghaladó szennyezettséget nem mértek hazánkban.

2.2. A nitrogén-dioxid (NO2) koncentrációjának alakulása

A magyar szabályozás a nitrogén-dioxid koncentrációra éves (40 µg/m3), napi (85 µg/m3) és órás (100 µg/m3) egészségügyi határértéket ír elő, amely órás határérték szigorúbb a levegőminőségi irányelvben meghatározott 200 µg/m3-nél. 2005 óta a levegő NO2 koncentrációja az országban 2 állomáson haladta meg folyamatosan az éves egészségügyi határértékeket. 2019-ben 3 állomáson fordult elő az éves, 3 állomáson a napi, és további 30 állomáson az órás határérték túllépése.

2.3. Az ózon (O3) éves koncentrációjának alakulása

A talajközeli ózonszennyezettség szintje az UV-B sugárzás erősségének megfelelően változik, így azokban az években magasabb, amikor a nyári időszakban több a napsütéses napok száma. 2012 kiemelkedően napos év volt (2404 napos óra), és ez megmutatkozott a talajközeli ózonkoncentráció emelkedésében is.

2.4. A kén-dioxid (SO2) koncentrációjának alakulása

Magyarországon a levegőben mért légszennyező anyagok között – alacsony koncentrációjának köszönhetően – a kén-dioxid jelenti a legkisebb kockázatot a környezetre. A magyar szabályozás a kén-dioxid koncentrációra éves (50 µg/m3), napi (125 µg/m3) és órás (250 µg/m3) egészségügyi határértéket ír elő, de az órás határérték szigorúbb a levegőminőségi irányelvben meghatározott 350 µg/m3-nél. 2005 óta a levegő SO2 koncentrációja az országban sehol sem haladta meg az éves és a napi egészségügyi határértékeket. Órás határérték-túllépés csak néhány esetben történt, azonban ezeknek a túllépéseknek a maximuma a legtöbb esetben az EU-s határérték, vagyis 350 µg/m3 alatt maradt. A ritkán előforduló órás határérték-túllépés egyértelműen a lakossági széntüzeléshez köthető. 2019-ben az éves és a napi egészségügyi határértéket egyik állomás sem lépte túl, továbbá órás határértékátlépést is csak egy alkalommal mértek. A 2018. évhez képest a mérőállomásokon csökkenés és emelkedés is előfordul, de még így is jóval az éves határérték alatt maradnak az éves átlagértékek.

3. Levegőminőségi tervek

2013-at az Európai Bizottság a levegő évének nyilvánította, mellyel a légszennyezettség káros hatásaira, a levegőminőség aktuális problémáira szándékozta felhívni a figyelmet. Az utóbbi évtizedben ugyanis a légszennyező anyagok kibocsátásának jelentős csökkentését nem követte a levegőminőség javulása, így további erőfeszítésre van szükség a Légszennyezésről szóló Tematikus Stratégia céljának eléréséhez, az emberi egészségre és a környezetre nem ártalmas, nem kockázatos szintű levegőminőség biztosításához.

Hazánkban is kifogásolható a levegő minősége több területen, több légszennyező anyag tekintetében. A legnagyobb problémát a kisméretű részecskék jelentik. A 10 mikronnál kisebb átmérőjű részecskékre vonatkozó értékek nagyobb területen is átlépik az egészségügyi határértéket. Elsődleges forrása a lakossági szilárd tüzelés és a közlekedés. A nitrogén-oxidok kibocsátását napjainkban is főleg a közlekedés okozza, de az egyéb tüzelési, termikus eljárások is hozzájárulnak. A nyári időszakban megnövekedő ózonszennyezettség csökkentése szakmai szinten is komoly kihívás, lokális intézkedésekkel csak korlátozott mértékben befolyásolható.

Az Európai Unióhoz történő csatlakozáskor, 2004-ben készültek levegőtisztaság-védelmi intézkedési programok, melyeket a területileg illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek állítottak össze. Ezek tartalmaznak minden olyan intézkedést, amely az adott zóna, terület levegőminőségének javításához hozzájárul. Végrehajtásukat a hatóságok követik nyomon. A mentességi kérelmek részeként 2008-ban születtek felújított változatok.

A 2008-ban elfogadott (2008/50/EK) levegőminőségi irányelv, illetve az azt átültető, a levegő védelméről szóló 306/2010. (XII.23.) Korm. rendelet előírásaihoz igazodó új tervek is elkészültek. Nemcsak elnevezésük változott levegőminőségi tervekre, de egyéb szabályozási változásokat is figyelembe vettek. A tervekben foglalt intézkedések adják a levegőminőség javítására vonatkozó munka keretét az elkövetkező években. 

4. PM10 Csökkentési Program (az Országos Levegőterhelés-csökkentési Program előzménye)

2008-ban hatályossá váltak az EU 2008/50/EK levegőminőségi irányelvében található, kisméretű szálló porra (PM10-re) vonatkozó levegőminőségi határértékek. Ezeknél a határértékeknél hazánk egyes területein még ma is magasabb a szennyezettség, és emiatt kötelezettségszegési eljárás indult Magyarország ellen.

A környezetvédelmi hatóságok az EU szabályozás szerint készítettek levegőtisztaság-védelmi intézkedési programokat. Mivel ezek ütemezett végrehajtásával sem csökkent kellő mértékben a levegő PM10-szennyezettsége, a Kormány 1330/2011. (X. 12.) határozatával a kisméretű szálló por (PM10) csökkentése érdekében ágazatközi intézkedési programot fogadott el. Ez a program közel egy évtizeden át volt hatályos, amely időszak alatt a megfogalmazott 33 célkitűzés közül számos megvalósult, több esetben pedig jelentős javulást sikerült elérni, elsősorban a közösségi közlekedés fejlesztésének köszönhetően. Az évtized végére azonban az egyes légköri szennyező anyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről szóló 2016/2284/EU irányelv alapján egy átfogó, nem csak a PM10-re vonatkozó, komplex légszennyezés-csökkentési programot kellett elfogadnia és kihirdetnie valamennyi EU ország kormányának.

Ennek megfelelően hazánkban az 1330/2011. (X.12.) Kormányhatározatot az Országos Levegőterhelés-csökkentési Programról (a továbbiakban: OLP) szóló 1231/2020. (V. 15.) Kormányhatározat váltotta fel.  Az OLP program öt komponens – a PM2,5, a nitrogén-oxidok, a kén-dioxid, az ammónia és a nem metán illékony szerves vegyületek – csökkentési programját is magában foglalja a levegő minőségének javítása érdekében. A program konkrét célkitűzése, hogy 2030-ig a kisméretű részecske emisszió 55 százalékkal, az ammónia kibocsátás 32 százalékkal, a kén-dioxid kibocsátás 73 százalékkal, a nem metán illékony szerves anyagok kibocsátása 58 százalékkal, a nitrogén-oxidok kibocsátása pedig 66 százalékkal csökkenjen az országban a 2005-ös szinthez képest.

5. Országos Levegőterhelés-csökkentési Program

A levegőminőségre vonatkozó hosszú távú célok teljesítése érdekében az EU 2016 végén hatályba léptette az egyes légköri szennyező anyagok kibocsátásának csökkentéséről szóló 2016/2284 irányelvet (NEC), amely nemzeti kibocsátás-csökkentési kötelezettséget ír elő a tagországok kormányai számára.

Az új NEC irányelv szerint a tagállamoknak többek között teljesítenie kell a nemzeti levegőszennyezés-csökkentési programok kidolgozását, végrehajtását, valamint rendszeres aktualizálását, annak érdekében, hogy megfeleljenek a kibocsátáscsökkentési kötelezettségeknek. Előírja továbbá a tagállamoknak, hogy készítsenek nemzeti emisszió-katasztereket és előrejelzéseket, valamint rendszeresen frissítsék azokat, és arra kötelezi őket, hogy lehetőség szerint kövessék nyomon a levegőszennyezésnek az ökoszisztémára és egészségre gyakorolt káros hatásait. 

Az irányelv valamennyi EU ország számára meghatározza a 2030-ra elérendő éves összkibocsátási határértéket az öt kiemelt légszennyezőre vonatkozóan. Magyarország az irányelv szerinti kötelezettségnek eleget tett. Konkrét célkitűzés, hogy 2030-ig a PM2,5 emisszió 55 százalékkal, az ammóniakibocsátás 32 százalékkal, a kén-dioxid-kibocsátás 73 százalékkal, a nem metán illékony szerves anyagok kibocsátása 58 százalékkal, a nitrogén-oxidok kibocsátása pedig 66 százalékkal csökkenjen az országban a 2005-ös szinthez képest. A program a célok eléréséhez 5 szektorra, az ipari szereplőkre, a mezőgazdaságra, a közlekedésre, az energetikára és a lakosságra vonatkozóan fogalmaz meg intézkedéseket. Az OLP irányt szab az ágazati szabályozások, támogatások elkövetkező években kívánatos változásához, a legfontosabb légszennyezők kibocsátásának csökkentése érdekében.

A hazai program kidolgozását 22 külföldi és 30 hazai országos stratégia, irányelv, cselekvési terv, illetve program áttekintése előzte meg annak érdekében, hogy összhangban lehessen a már meglévő, levegőterheltséget érintő országos intézkedésekkel, és a lehető leghatékonyabb módon segítse a csökkentést. Az OLP előkészítésében a hatóságok, minisztériumok, háttér- és kutatóintézetek, szakmai szervezetek, illetve civil szervezetek is részt vettek. A hatásvizsgálatok alapján várhatóan több mint 50 százalékkal mérséklődhetnek a környezeti és az emberi egészséget érintő kockázatok.

6. Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat

Az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat működtetése és fejlesztése teszi lehetővé a jó minőségű légszennyezettségi adatok biztosítását a hazai és nemzetközi szervezetek részére, valamint a lakossági tájékoztatást. A mérőhálózatra vonatkozóan további információk, aktuális és archivált adatok, értékelések, a mérőállomásokkal kapcsolatos további információk megtalálhatók az OLM honlapján: www.levegominoseg.hu.

7. Légszennyezéssel összefüggő irányelvek és rendeletek

7.1. EU rendeletek:

  • 517/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet a fluortartalmú üvegházhatású gázokról és a 842/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről;
     
  • 2015/2068 Bizottsági végrehajtási rendelet az 517/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján a fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó termékeken és berendezéseken elhelyezendő címkék formátumának meghatározásáról;
     
  • 304/2008/EK Bizottsági rendelet az egyes fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó, beépített tűzvédelmi rendszerek és tűzoltó készülékek tekintetében a vállalatok és a szakemberek képesítésére vonatkozó minimumkövetelmények és kölcsönös elismerési feltételek meghatározásáról;
     
  • 2015/2066/EU Bizottsági végrehajtási rendelet az 517/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján a fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó elektromos kapcsolóberendezések telepítését, szervizelését, karbantartását, javítását vagy használaton kívül helyezését vagy a fluortartalmú üvegházhatású gázok helyhez kötött elektromos kapcsolóberendezésekből való visszanyerését végző természetes személyek képesítésére vonatkozó minimumkövetelmények és kölcsönös elismerési feltételek meghatározásáról;
     
  • 306/2008/EK Bizottsági rendelet egyes fluortartalmú üvegházhatású gázokból előállított oldószerek különféle berendezésekből való visszanyerését végző szakemberek képesítésére vonatkozó minimumkövetelmények és kölcsönös elismerési feltételek meghatározásáról;
     
  • 307/2008/EK Bizottsági rendelet a gépjárművekbe szerelt, egyes fluortartalmú üvegházhatású gázokat tartalmazó légkondicionáló rendszerek tekintetében a szakemberek részére szervezett képzési programok minimumkövetelményeinek és a képzési igazolások kölcsönös elismerési feltételek meghatározásáról;
     
  • 2019/1021/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról (POP rendelet);
     
  • 1005/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet az ózonréteget lebontó anyagokról).

7.2. EU irányelvek:

  • 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése);
     
  • 2008/50/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv a környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról;
     
  • 2004/107/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv a környezeti levegőben található arzénről, kadmiumról, higanyról, nikkelről és policiklusos aromás szénhidrogénekről;
     
  • 2001/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv az egyes légköri szennyezők nemzeti kibocsátási határértékeiről (felülvizsgálat alatt áll, a 2020-ra vonatkozó nemzeti kibocsátási határértékek vonatkozásában a Göteborgi Jegyzőkönyvet kell mérvadónak tekinteni.);
     
  • 94/63/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv az illékony szerves vegyületeknek (VOC) a benzin tárolásából és tárolótelepekről töltőállomások részére történő elosztásából származó kibocsátása csökkentéséről;
     
  • 2009/126/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv a gépjárművek töltőállomásokon történő üzemanyag-feltöltésekor kibocsátott benzingőz II. fázisú visszanyeréséről.

8. Légszennyezéssel összefüggő hazai jogszabályok

8.1. KORMÁNYRENDELETEK

8.2. MINISZTERI RENDELETEK

8.3. ORSZÁGGYŰLÉSI HATÁROZATOK

  • 113/2003. (X. 27.) OGY határozat a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi Genfi Egyezményhez kapcsolódó, a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagok (POP) légköri kibocsátásának csökkentéséről szóló, Aarhusban, 1998. június 24-én elfogadott jegyzőkönyv megerősítéséről.

8.4. KORMÁNYHATÁROZATOK

  • 2143/2003. (VII. 1.) Korm. határozat a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi Genfi Egyezményhez kapcsolódó, a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagok (POP) légköri kibocsátásának csökkentéséről szóló, Aarhusban, 1998. június 24-én elfogadott Jegyzőkönyvvel kapcsolatos egyes feladatokról;
     
  • 2115/2001. (V. 18.) Korm. határozat a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagokról szóló Stockholmi Egyezmény aláírásáról;
     
  • 2321/1999. (XII. 7.) Korm. határozat a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi Genfi Egyezményhez kapcsolódó, „A savasodás, az eutrofizáció és a talajközeli ózon csökkentéséről”' szóló Jegyzőkönyv aláírásáról;
     
  • 1231/2020. (V. 15.) Korm. határozat az Országos Levegőterhelés-csökkentési Programról.

8.5. MINISZTERI HATÁROZATOK

  • 66/2012. (VI. 8.) ME határozat a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagokról szóló Stockholmi Egyezmény részes államainak konferenciáin való részvételről;
     
  • 2/2010. (I. 8.) KüM határozat a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról szóló Stockholmi Egyezmény kihirdetéséről szóló 2008. évi V. törvény 2. és 3. §-ainak hatálybalépéséről.

 

Vissza

© Copyright 2019