Környezetvédelmi eljárások - IPPC

Integrált szennyezés-megelőzés és csökkentés (IPPC)

A hatékony környezetvédelem alapelvének minősül az integrált megközelítés és a megelőzés alkalmazása. Az integrált vizsgálatnál a környezeti elemek terhelését nem külön-külön (levegő, víz, talaj) vesszük figyelembe, hanem a környezetet, mint egységet tekintjük. Ezzel megakadályozható az egyik környezeti elemről a másikra történő szennyezés átterhelés, pl. a talajra–talajvízre hatást gyakorló hulladék elégetésével a szennyezőanyagok levegőbe kerülése. A megelőzés esetében meghatározó a forrásnál való beavatkozás, a döntéshozatal legkorábbi szakaszától alkalmazva a leghatékonyabb megoldásokat, illetve a külön jogszabályban meghatározott tevékenységek esetén az elérhető legjobb technikákat, azokra az ipari és egyéb (pl. mezőgazdasági) tevékenységekre helyezve a hangsúlyt, ahol várhatóan a legnagyobb a környezet igénybevétele.

A fentiekkel összefüggésben született meg az Európai Tanács integrált szennyezés-megelőzésről és csökkentésről (Integrated Pollution Prevention and Control) szóló 96/61/EK irányelve, az első IPPC irányelv. Az IPPC irányelvet 2011-ben az Európai Parlament és a Tanács ipari kibocsátásokról szóló 2010/75/EU irányelve (Industrial Emissions Directive – IED) váltotta fel, mely irányelv az EU kiemelkedő fontosságú környezetvédelmi jogszabálya. Az IED Irányelv:

  • a környezethasználatokba történő beavatkozásnál – a BAT (Best Available Techniques, elérhető legjobb technika) eszközének felhasználásával – nem elégszik meg a technológiai kibocsátások szabályozásával, a technológiák alkalmazási szintjét is megcélozza;

  • a hatásvizsgálatról szóló irányelvvel összehasonlítva: kevesebb, mert nem szerepel benne az élővilág, a környezeti elemek közti kölcsönhatások, ugyanakkor több is, mivel nem csak az új, hanem a már meglévő-működő környezethasználókra is vonatkozik;

  • megadja, hogy az engedélyeztetési kötelezettséget mely paraméterhez (pl. üzemméret, kapacitás, küszöbérték) köti, illetve amennyiben egy üzemeltető több tevékenységet folytat egyidejűleg egy telephelyen, azok hatásait összességükben kell értékelni;

  • mellékletében felsorolja a hatálya alá tartozó tevékenységeket-létesítményeket: energiatermelést, fémgyártást és fémfeldolgozást, vegyipari tevékenységeket, ásványfeldolgozást, hulladékkezelést és egyéb tevékenységeket (pl. intenzív állattartást) végző üzemek (helyhez kötött műszaki egységek);

  • az engedélyező hatóságok számára előírja a „BAT referenciadokumentum” (BREF) összefoglaló részeinek – az ún. „BAT-következtetések” – kötelező alkalmazását, a megjelenő új BAT referenciadokumentum végrehajtására 4 éves határidőt biztosítva.

Az IED irányelv az integrált megközelítést az elérhető legjobb technikáknak (Best Available Techniques, BAT) az engedélyezés során feltételként történő előírásával valósítja meg.

Az irányelv a hazai jogrendbe a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Kvt.), továbbá a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet (Khvr.) módosításával került átültetésre.

A BAT alatt azt az elérhető, leghatékonyabb és legfejlettebb megoldást kell érteni, amely lehetővé teszi a kibocsátások és azok környezeti következményeinek elkerülését, csökkentését. A környezeti hatások átfogó megközelítésének szempontjait az irányelv III. sz. melléklete (Khvr. 9. sz. melléklet) adja meg: kevésbé veszélyes anyagok, hulladékszegény technológia alkalmazása, a folyamatban az anyagok, nyersanyagok – köztük a víz – felhasználásnak kontrollja, a maradékanyagok, hulladékok hasznosítása és újrafeldolgozása, energiahatékonyság, az összes környezeti kibocsátás hatásának, kockázatának felmérése, azok megelőzése, minimumra csökkentése, balesetmegelőzés és mindenekelőtt a műszaki-tudományos fejlődés folyamatos követése.

A BAT előírása több lépésben történik. Először az Unió szintjén állítják össze az egyes ipari ágazatokra vonatkozó, ún. BAT referencia dokumentumot (BREF). Ezek az adott tevékenység minden egyes fázisára meghatározzák, hogy mely megoldás(ok) a leginkább kívánatos(ak). Ezek elkészítésébe bevonják a vállalatok, a környezetvédők, a tagállami hatóságok mellett a különböző érdekcsoportokat is. Ezt követően a dokumentumot a nemzeti hatóságok rendelkezésére bocsátják, a nemzeti BAT referencia dokumentumok elkészítése érdekében. A felelős miniszter folyamatosan figyelemmel kíséri az elérhető legjobb technikákban bekövetkező fejlődést, az új vagy frissített elérhető legjobb technika következtetések közzétételét, és azokról tájékoztatja a környezetvédelmi hatóságot. A kérelmezők és az engedélyező hatóság számára a BAT meghatározásának megkönnyítése érdekében az illetékes Agrárminisztérium iparági útmutatókat (BAT útmutató) készít. Ezek a BAT meghatározásához adnak olyan információkat, melyek egyaránt segítséget nyújtanak az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás lefolytatásához, valamint az engedélyben meghatározott követelmények megfogalmazásához.

A megelőzést szolgáló intézkedés a környezetügyi adatoknak egy európai uniós, elektronikus adatbázisban a nyilvánosság számára történő bemutatása, mely közvetett módon elősegíti a szennyezések csökkentését, a jobb környezeti állapotot, illetve fontos információs bázist ad a döntéshozók számára. E célokból jelent meg 2006. január 18-án az Európai Parlament és a Tanács 166/2006/EK rendelete az Európai Szennyezőanyag kibocsátási és szállítási Nyilvántartás létrehozásáról (E-PRTR – European Pollutant Release and Transfer Register).

A nyilvántartás a levegőbe, a vízbe és a földtani közegbe kibocsátott szennyező anyagokkal, valamint a szennyvízben és a hulladékban lévő szennyező anyagok telephelyről történő elszállításával kapcsolatos információkat tartalmazza. A nyilvántartásban megtalálható a rendelet II. mellékletben felsorolt 91 szennyező anyag, többek között az üvegházhatású illetve egyéb gázok, nehézfémek, növényvédő szerek, klórtartalmú szerves anyagok, egyéb szerves és szervetlen anyagok.

A rendelet hatálya alá tartozó tevékenységek többségéről az ipari kibocsátásokról szóló irányelv is rendelkezik. Ezek magukban foglalják többek között az energiatermelés, az ásványipar, a vegyipar, a hulladék- és szennyvízgazdálkodás, valamint a papírgyártás és a fafeldolgozás ágazatában működő üzemek tevékenységét.

A nyilvántartás a diffúz forrásokból eredő szennyezéssel kapcsolatos információkra is kiterjed, amennyiben azok rendelkezésre állnak.

Az uniós országok 2007-től rendszeresen feltöltik az adatbázisba a nemzeti szinten összegyűjtött, és az Európai Bizottságnak továbbított információkat. Magyarország az E-PRTR rendszerben 2009. június 30-tól évente teszi közzé ezeket az adatokat a nyilvánosság számára, ezzel is ösztönözve a társadalom szereplőinek aktív részvételét a környezetvédelemmel kapcsolatos döntési folyamatokban.

A nyilvántartásban foglalt adatok különböző kritériumok alapján kereshetők vissza (a szennyező anyag fajtája, földrajzi elhelyezkedés, érintett környezeti elem, kibocsátó üzem stb.).

További információk az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás honlapján találhatók.


Környezeti hatásvizsgálat (KHV)

Stratégiai környezeti vizsgálat (SKV)