Európai környezetvédelmi intézmények
Az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága (DG ENV)
A Directorate-General for Environment (röviden: DG ENV) az Európai Bizottság (EB) szervezeti egysége, amely az uniós környezetvédelmi politikáért, szakpolitikai javaslatokért és végrehajtásukért felelős. Célja az EU tagállamainak lakossága számára a legmagasabb szintű életminőséget biztosítani. A DG ENV Virginijus Sinkevičius európai uniós biztos irányítása alá tartozik.
Az EB tíz szakpolitikai prioritása közül az alábbiakra terjed ki az DG ENV tevékenysége:
- irányítás, együttműködés, LIFE és egyéb források;
- körforgásos gazdaság és zöld növekedés;
- globális fenntartható fejlődés;
- természeti tőke;
- végrehajtás és támogatás a tagállamoknak;
- életminőség.
A főigazgatóság a különböző szektorokért felelős osztályokra oszlik. A pontos szervezeti felépítés itt érhető el. A DG ENV vezetője Florika Fink-Hooijer.
A főigazgatóság tevékenységéhez kapcsolódó aktualitásokról, valamint irányítási és stratégiai tervéről a lenti hivatkozásokra kattintva olvashat magyar, illetve angol nyelven:
Környezetvédelmi Főigazgatóság (Directorate-General for Environment)
Az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság ügyvezető alelnöke, Frans Timmermans felelős a jelenleg formálódó Európai Zöld Megállapodásért. Az Európai Zöld Megállapodás Virginijus Sinkevičius közvetlen irányítása alatt áll.
Az EU elkötelezte magát amellett, hogy 2050-ig klímasemlegessé válik. E cél megvalósítása egész Európában gazdasági és társadalmi átalakulást tesz szükségessé. Az Európai Zöld Megállapodás utat mutat számunkra ahhoz, hogyan tehetjük fenntarthatóvá Európa gazdaságát. Ez csak akkor fog sikerülni, ha az éghajlati és környezeti kihívásokat lehetőségként kezeljük minden szakpolitikai területen, és ha gondoskodunk róla, hogy a gazdasági átállás mindenkivel szemben igazságos legyen, és ne legyenek vesztesei a folyamatnak.
Környezetvédelmi Tanács
Az Európai Tanács környezetvédelmi formációja a Környezetvédelmi Tanács (Environment Council, ENVI).
A Környezetvédelmi Tanács felelős az EU környezetpolitikájáért, többek között a környezetvédelemért, a források körültekintő felhasználásáért és az emberi egészség védelméért. Nemzetközi környezetpolitikai ügyekkel is foglalkozik, különösen az éghajlatváltozás területén.
A Környezetvédelmi Tanácsot a környezettel kapcsolatos kérdésekért felelős miniszterek alkotják. Az üléseken az Európai Bizottságot a környezetvédelmi és az éghajlat-politikai biztos egyaránt képviseli.
A Környezetvédelmi Tanács évente négy alkalommal ülésezik.
Szakpolitikai döntéshozóként a Környezetvédelmi Tanács feladata az, hogy – az Európai Parlamenttel közösen – a környezetvédelemre vonatkozó olyan ambiciózus jogszabályokat fogadjon el, amelyek révén megvédhetők a természetes élőhelyek, megőrizhető a levegő, a talaj és a víz tisztasága, biztosítható a hulladék megfelelő kezelése, gyarapodnak a mérgező vegyi anyagokkal kapcsolatos ismeretek, hogy a vállalkozások mindezekkel a célokkal összhangban lépéseket tehessenek egy fenntartható gazdaság megteremtésének irányába.
A Környezetvédelmi Tanács gondoskodik továbbá arról, hogy a környezetvédelmi szempontok megfelelően érvényesüljenek az egyéb uniós szakpolitikákban is, így például az iparpolitikában, az agrárpolitikában, a közlekedéspolitikában, az energiapolitikában és a szolgáltatásokra vonatkozó politikában.
Nemzetközi szinten az EU és tagállamai annak biztosítására törekednek, hogy az uniós környezetvédelmi előírások megjelenjenek a nemzetközi környezetvédelmi és éghajlatváltozási megállapodásokban. E tekintetben a Környezetvédelmi Tanács feladata a nemzetközi konferenciákon és az éghajlatváltozással kapcsolatos nemzetközi tárgyalásokon képviselendő uniós álláspontok kidolgozása.
Az Európai Parlament ENVI Bizottsága (környezetvédelem, közegészségügy, élelmiszer-biztonság)
Az ENVI (European Parliament – Committee on the Environment, Public Health and Food Safety) az Európai Parlament legnagyobb bizottsága. Ez erős és egyértelmű jelzés arra, hogy az EU gyorsabb és ambiciózusabb előrelépésre törekszik az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.
2050-re a szén-dioxid-semlegesség elérése a cél, az ehhez szükséges európai jogi keret létrehozásán dolgozik az ENVI Bizottsága is, hiszen minden európai polgár érdeke egy zöldebb és fenntartható módon működő gazdaság.
További szakpolitikai prioritások: biológiai sokféleség megőrzése, a körforgásos gazdaság megvalósítása, közegészségügy, élelmiszer-biztonság, levegő és víz minőség, vegyi anyagok és növényvédő szerek, hogy csak néhányat említsünk.
Az ENVI figyelemmel kíséri az elfogadott szakpolitikák végrehajtását is.
Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA)
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (European Environment Agency, EEA) létrehozásáról szóló rendeletet 1990-ben fogadta el az Európai Bizottság. Az 1994 óta aktívan működő Európai Környezetvédelmi Ügynökség a fenntartható fejlődés támogatását, környezetvédelmi ismeretek megosztását tűzte ki célul. A koppenhágai székhelyű, jelenleg 32 tagországot és 6 együttműködő országot számláló Ügynökség munkáját magyar szakemberek is segítik.
A szervezet aktuális, célzott, releváns és megbízható tájékoztatást biztosít a politikai döntéshozóknak és a nagyközönségnek, független környezeti adatok és információk szolgáltatása révén. Az Ügynökség feladatkörébe tartozik az értékelések és elemzések készítése, problémák előrejelzése, a tudomány és politika közötti kapcsolatok erősítése, szakpolitikai folyamatok erősítése, valamint a szakértői hálózat (EIONET) koordinálása is a nemzeti szakértői kapcsolattartókon keresztül. A tagállamok a rendszeres adatszolgáltatáson túl az EIONET hálózat keretében véleményezhetik a megjelenés előtt álló jelentéseket, azokhoz érdemi javaslatokat tehetnek.
Az EEA vezetését az Igazgatótanács (Management Board), az ügyvezető igazgató és Tudományos Bizottság látja el. Az Igazgatótanács a tagországok egyegy képviselőjéből, az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságának és Kutatási Főigazgatóságának két képviselőjéből, valamint az Európai Parlament által kinevezett két tudományos szakértőből áll.
EIONET – Európai Környezeti Információs és Megfigyelő Hálózat
Az 1994-ben létrejött EIONET (European Environment Information and Observation Network), vagyis az Európai Környezeti Információs és Megfigyelő Hálózat, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA), illetve az Ügynökség 38 tag- és együttműködő országának partnerségi hálózata.
AZ EIONET hálózat Európa környezeti állapotára és annak terhelésére vonatkozó időszerű és minőségbiztosított adatokat, információkat és szakértelmet szolgáltat. Ezáltal a döntéshozók számára lehetővé válik – európai és nemzeti szinten – a környezetvédelem érdekében megfelelő intézkedések meghozatala, továbbá a végrehajtott intézkedések és politikák hatékonyságának követése. A hálózat és a hozzá tartozó feladatok folyamatosan változnak, általában az aktuális munkaprogramhoz és prioritásokhoz igazodnak. Az EIONET hálózat témák szerinti csoportokba (NRC) osztva működik. Ezek a csoportok nem csak véleményezhetik a megjelenés előtt álló jelentéseket, de rendszeresen megvitatnak aktuális kérdéseket, sőt, saját projekteket is indíthatnak.
Az EIONET fejlesztését és tevékenységének koordinálását az EEA látja el, amelynek érdekében szorosan együttműködik a nemzeti összekötőkkel (national focal point, NFP), a környezetvédelmi ügynökségekkel és környezetvédelmi minisztériumokkal.
Az EIONET három meghatározó rendezőelv szerint működik:
- többszintű (nemzeti, regionális, európai, nemzetközi), szoros intézményi együttműködés és egy koordináló szerv általi partnerség a civil társadalommal;
- elfogadott és egyeztetett közös tartalom (adatok, információk, mutatók, elemzések);
- közös, megosztott infrastruktúrák, szabványok és eszközök.
4. ábra: Az EIONET felépítése és főbb szereplői
Az EIONET hálózat működési szintjei:
- Európai Témaközpontok (ETC-k): Az EEA tagországainak szervezeteiből álló konzorciumok, melyek segítik az EEA munkaprogramját.
- Nemzeti összekötők (NFP-k): Az EEA fő kapcsolattartási pontja a tag- és együttműködő országokban.
- Nemzeti referenciaközpontok (NRC-k): AZ EIONET hálózat munkájának egyik pillérét az adott tag- és együttműködő országokban működő Nemzeti Referencia Központok adják, amelyek tématerületek mentén alakultak ki.
Az EIONET magyar honlapján általános információk találhatók magyar nyelven az EEA-ról, az EIONET-ről, az anyagok elérhetőségéről. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség híreit és aktualitásait rendszeresen összefoglaljuk magyar nyelven, és kapcsolódó linkekkel segítjük a hozzáférést a felülethez.
Európai Környezetvédelmi Ügynökségek Hálózata (EPA Network)
5. ábra: EPA Network logó
A Környezetvédelmi Ügynökségek (Environment Protection Agencies, EPA) vezetőinek európai Hálózata (EPA Network) egy informális csoport, amely a környezetvédelmi ügynökségek (EPA-k) és hasonló szervezetek vezetőit egyesíti egész Európában.
A Hálózat célkitűzése, hogy stratégiai szinten megossza a tapasztalatokat a környezetvédelmi politika és a környezet állapotának európai megvalósításáról.
Az EPA Network folyamatos eszme- és tapasztalatcserét folytat a szakpolitikai gyakorlatok megvalósításában részvevő szervezetekkel környezetvédelmi kérdésekben. Plenáris üléseket évente kétszer tartanak valamelyik tagállamban. A plenáris ülésen meghatározzák a Hálózat stratégiai irányát és szervezeti kérdéseit, továbbá ezek az alkalmak színteret biztosítanak a vezetők számára az aktuális témák megvitatására.
Az EEA aktív részese a Hálózat tevékenységének, emellett az EPA Network titkársága is az EEA székhelyén található Koppenhágában.
Európai környezetvédelmi hatóságok együttműködési hálózata (IMPEL)
6. ábra: IMPEL logó
A környezetvédelmi jog végrehajtásának és alkalmazásának elősegítésére létrehozott európai uniós hálózat (European Union Network for the Implementation and Enforcement of Environmental Law – IMPEL) az uniós tagállamok, a csatlakozásra váró és tagjelölt országok, valamint Norvégia környezetvédelmi hatóságainak olyan nemzetközi hálózata, amelyet a végrehajtás erősítésére hoztak létre, és amely biztosítja a szakpolitikai alapokat, környezetstatisztikai adatokat, indikátorokat, elemzéseket a döntéshozók, a környezetvédelmi felügyelők és a végrehajtásért felelős tisztviselők számára az ötletek és a bevált gyakorlatok cseréjéhez.